Tavasz nyilás--Wilhelem

A nap mind forróbban tüzel,
tó duzzad, jég töredezik,
egy bárka vizet evez  közel,
szívem is vitorlát feszít.

Szívet bús vágy kavargat űz
ha ifjúságom füstbe ment,
mihelyt a tavasz napja tűz,
úgy a tó vize gyűrűződve reng.

Elfelejtett fiatal kor fájva hív,
belém örök honvágyat olt
hogy már csak azt kéri  a szív,
csak azt a tavaszt, azt a kort.

Így lesz majd hajam csupa hó,
szívemnek is bár hűl a tüze
amikor megkéklik újból a tó,
tavasz érkezést kell keresnie. [W.B.]