Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 És vannak hangok, melyek visszajönnek csodálatosan nagyra nőnek Néha nagyon, nagyon távol vannak mint elhangzott kongása egy régi harangnak.   És vannak hangok, melyek tovább csengenek, dallamok, melyek énekelnek. Mint egy érzékeny húr visszhangzott a lelkem Daloltak, csengtek a hangok bennem.   És vannak hangok,melyek elcsendültek s régi, különös búcsút küldtek. Utánuk furcsa vágy marad valamiért, mi soha nem teljesül és vágyunk, remélünk reménytelenül.   És vannak hangok, melyeket szeretünk, hangok, melyek kellenek nekünk. És néha a szívben, mint napon halk sóhaj egy elrejtett húr halkan megszólal frissen és erősen,mikor új Tavaszban madár dalol és várunk, mert jön, jön egy. új hang valahol.  

 Már nem fáj, már nem ég a létek ahogy ezelőtt régen égett már nem fáj már semmi sem ég.   És elgondolom, hogy pár nap múlva lihegve, fújva messze útra rohan a vonat énvelem    Az ablakon kis kendő leng ki és én a költő, én a senki szomorúan visszanézek.   talán még a szemem is hullat pár nehéz könnyet és a múltat nagy ködökbe tűnni látom.   És nem fáj és nem ég a lélek de a könnyek, a könnyek szépek és remegnek a szememen.   Csak egy régi remegő nóta lett olyan, mintha könnyes volna pedig már úgysem fáj sehol.

 Felhő arcon aranykendő lengett tetőről a fák érte nyúltak, acél szívvel elpihent az árnyék a víz sápadt ajakán.   Bárány-gyapjút bontott szét az égbolt néma csendből rám rivallt egy sas fenyő-ujjak ontották a tömjént míg imáját mormolta a hab.   Úgy hallgatott a havasi cserjés mintha mellét szentelt harmat nyomná madár szívből kibuggyant a hála s utat tört a végtelen felé.   Ott álltam nagy, barna sziklák mellett éreztem, hogy szívem hevül  áldozni jöttem, de nem volt erőm csak lelkem bomlott ezer kis ablakká, néztem az eget, felhőt, fákat lestem, ezüst habtól kértem dallamot titkát lestem a szürke arcú tónak s a szót, mit ajka mormogott a bárányok fellegekbe bújtak.   Villámszemük habokba karolt s míg nyakukról legördült a gyöngyszem a tó megsebzett, bús szívvel visszhangzott.