Már nem fáj-1

 Már nem fáj, már nem ég a létek

ahogy ezelőtt régen égett

már nem fáj már semmi sem ég.

 

És elgondolom, hogy pár nap múlva

lihegve, fújva messze útra rohan

a vonat énvelem 

 

Az ablakon kis kendő leng ki

és én a költő, én a senki

szomorúan visszanézek.

 

talán még a szemem is hullat

pár nehéz könnyet és a múltat

nagy ködökbe tűnni látom.

 

És nem fáj és nem ég a lélek

de a könnyek, a könnyek szépek

és remegnek a szememen.

 

Csak egy régi remegő nóta

lett olyan, mintha könnyes volna

pedig már úgysem fáj sehol.