Ezt is megéltem--WILHELEM
Ezt is megéltem, ezt is megértem kelepcébe hulltak szomorú keservek, virágoznak mellettem ablak díszek akkor mikor minden szürkébb lett. Felhők körül esőfelhő meleg lett, de mit is várok a sok lángok felett elmúlt minden ami hevült és hevített, nem védtem meg a percnyi meleget. Láng, mely nem sejti még hevét felmelegíti a hold sütötte szívem mi minden történt mióta elmentél ronda ügy volt, a legreménytelenebb. Elünk ,halunk, de nem volt remény mégse volt, se szép nem volt erény különbséget tennél ha itt lehetnél hogy ki mennyire élte túl végzetét. Tudom az asszony könyökén hever szeretett férje meztelen testére dől honnan jöttünk és hová lesz vérből szült testünk,annyi sok verességtől. Most fáj áldásunk a frigy lázonghat kacagó hold alatt senki sem ártatlan lankadva élünk , úgy bizony,nemhiába mondják, hogy ez a házasság halála.