Ezt is megéltem--WILHELEM

Ezt is megéltem, ezt is megértem
kelepcébe hulltak szomorú keservek,
virágoznak mellettem ablak díszek
akkor mikor minden szürkébb lett.

Felhők körül esőfelhő meleg lett,
de mit is várok a sok lángok felett
elmúlt minden ami hevült és hevített,
nem védtem meg a percnyi meleget.

Láng, mely nem sejti még hevét
felmelegíti a hold sütötte szívem
mi minden történt mióta elmentél
ronda ügy volt, a legreménytelenebb.

Elünk ,halunk, de nem volt remény
mégse volt, se szép nem volt erény
különbséget tennél ha itt lehetnél
hogy ki mennyire élte túl végzetét.

Tudom az asszony könyökén hever
szeretett férje meztelen testére dől
honnan jöttünk és hová lesz vérből
szült testünk,annyi sok verességtől.

Most fáj áldásunk a frigy lázonghat
kacagó hold alatt senki sem ártatlan
lankadva élünk , úgy bizony,nemhiába
mondják, hogy ez a házasság halála.