Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ha tenger vagyok s átevezel hullámaimon könnyedén, puha homokban megpihensz mit terítettem az éj neszén. Mert nincs megállás csókjainkban hol itt ,hol ott csattan, felezzük az időt magunkban osztozunk minden ajándékban. Mert oly rövid az élet és fáj a mulandóság kincse bágyadtan kerülgeti testünk könnyelműen illan a perce. Bennem némán suttog a kérdés és benned férfiasan a válasz , bennem tárul a szerelmes ölelés te benned férfiasan a kívánat . S gyönge női karjaim ölelése tebenned talál feleletet , vágyam záporában álmom vagy s szemedben lelem tükrömet. Mert áldott az asszonyi szerelmem mi férfias kebleden megterem és áldott a csókos pihegésem amivel magam beléd fészkelem.[W.B.]

Ha szeretsz bármikor fogadok egy simító kezet ,egy csókot, bármikor kopoghatsz ajtómon éretted mindig itthon vagyok. Illatos levegőben kopogó vágy bent a szobámban a félhomály eleven ,nyüzsgő szavakat talál , mosolyában ott van a kék madár. Jöjj nyugodtan, szívem kitárom szürke napjaimban rólad álmodom, lobogva dúl bennem egy izgalom olyan vagyok mint egy fogyó hold. S ha majd ajtómon lakat csüng eltűnik ifjúságom meg az örömöm minden majd untat, de összeköt szerelmem ,emlék fátylak mögött .

Két nap között egy perc egy vég, és vágyam újra felég két este közt egy sugár, lázasan jár, gyötörten ringva, ha nem vagy velem és csillog a csüggedő vágy remegnek, reszketnek a csábos érzelmek, reményt keltenek bennem, mert föld és ég mind egyben fuldokol, nem elég a szerelemben, mert minden varázsként szédül suhogva, ott bent ; míg kint, csak enyhe fuvallat lázong, mert úgy hagyja el szívedet a rettenthetetlen, a könyörtelen gyáva félelem, mint ahogy a felhők gyűlnek a sötétre festett égen, lázongva, felszabadultan elszállnak, zsonganak a víg szabadban, úgy mérik a szívet, szóval, a tekintettel, s örök vággyal, és egymásba olvadnak, mint egy csöpp halk varázslat.