TEBENNED

Ha tenger vagyok s átevezel

hullámaimon könnyedén,

puha homokban megpihensz

mit terítettem az éj neszén.

Mert nincs megállás csókjainkban

hol itt ,hol ott csattan,

felezzük az időt magunkban

osztozunk minden ajándékban.

Mert oly rövid az élet

és fáj a mulandóság kincse

bágyadtan kerülgeti testünk

könnyelműen illan a perce.

Bennem némán suttog a kérdés

és benned férfiasan a válasz ,

bennem tárul a szerelmes ölelés

te benned férfiasan a kívánat .

S gyönge női karjaim ölelése

tebenned talál feleletet ,

vágyam záporában álmom vagy

s szemedben lelem tükrömet.

Mert áldott az asszonyi szerelmem

mi férfias kebleden megterem

és áldott a csókos pihegésem

amivel magam beléd fészkelem.[W.B.]