Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Nem kérdem A zöld erdőben ott,nem én szerettelek ázott testem szerette benned az életet, az életet, az erőt a ,rettenetes csodát a szót, a drága, szép szót:ífjúság,ífjúság. A ritmus ami vitte tested áttüzesített a kedvet mely benned,bennem nevetett, a színt, arcod színét, ajkad pirosságát mert az én ajkam vértelen s testem sovány. Fiatal hamvas arcod borostás mosolyán, fény szórta be a földet, lábad erős nyomán, veled együtt derült fel bennem a szerencsém beteljesedett,közel éreztem magam hozzád. Azóta is az ifjúság itt kering s nem kérdi hogy lett volna szebb s én sem kérdezem és hogy ezután hogy lesz, azt se kérdem a szívem elvérezne a sok “miért” keserűen.

 Ki voltál nekem, senki meg ne kérdje  A földnek nincs olyan héttitkos lakatja,  Mely titkát titkosabban tartogatja Mit jobban rejt rejtelmei néma vértje.   Ki voltál nekem, senki meg ne kérdje A földnek nincs olyan héttitkos lakatja, Mely titkát titkosabban tartogatja Mit jobban rejt rejtelmei néma vétke.   Kopogni miért kell a sírra gördülő sziklán? Ki voltál nekem nem kérdem ma én sem Múló üdvöm Múlhatatlan szenvedésem Nem zörgetek már sorsunk múló titkán   De ,hogy ki vagy ma-"bűvös pálca" ,melyen mikor fűszál sem hajt? nekem sehol sem, csak megsuhintom s száz virágba serked gyongyokkel  telik meg a zold fuves ret Vagy egy kagylóban megbujt gyenge porszem. mely kincseket fogantat, bárha fájva, amelytől a lelkem gyöngyöt gyöngyről izzad.   Vagy az eső csókolta gyenge nyárfa, mit egy sóhaj könnyhullatásra izgat és peregnek róla kristály könnyű cseppek.