Szilvasgomboc=---Wilhelem--Wilhelem

Bekecs Károly elégedetten, a jóllakottság kellemes érzésével törölte meg a száját a fehér szalvétával. Derűsen nézett a feleségére, majd fensőbbséges mosollyal  és elismeréssel simogatta meg felesége fejet.


- Pompás volt ez a szilvas gomboc.
Tudta, hogy szívesen fogadja a dicséretet és sohasem fukarkodott az ilyesmivel,
 bár vitázhatatlan, hogy a mai gomboc valóban nagyszerű volt.
Lassan, tempósan rágyújtott a szivarjára, vastag sugárban fújta ki a füstöt,
majd felkelt, hogy átmenjen az nappaliba, mert a feketét ott szokta meginni. Elmenőben még megcirógatta felesége kövérkés állát, ami az elégedettség legmagasabb fokát jelentette, azután mielőtt végleg eltűnt volna az úriszoba magas támlájú karosszékében, megjegyezte:
- Fiacskám, tegyél el néhány darab gombocot vacsorára, tudod, hogy
szeretem.
Az asszony hálásan mosolygott és mindjárt a tányérra rakott négy darabot,   amit elzárt a kredencbe. Azután bement a hálóba és ledőlt a sezlonra, mert ebéd után jólesik fél órát pihenni.
Károly elnyúlt  a karosszékben és miközben a forró feketét kanalazta, átfutotta az újságot. Jóleső lustaság ölelte körül, majd a papiros csakhamar kiesett a kezéből és pillája lassan legördült.
Nem aludt, még csak nem is szundított, inkább nyugodtan emésztett. Ahogy kissé oldalra dőlt fejjel pihent a karosszék puhaságában, kellemesen langyos érzések cirógatták. A telt gyomor, a feketekávé édeskésen keserű íze, a kényelmes ülés, mind alkalmas arra, hogy csak kellemes gondolatokat termeljen ki az agyából és az életét kiegyen súlyozottnak látta.
Negyven éves, de azért egészséges, igaz, hogy kissé hízik, ez azonban nem baj. Felesége, akivel már tizenkét éve él együtt, áldott jó teremtés és emellett kitűnően főz, gondos háziasszony, Marika valóban a feleség mintaképe. Úgy érezte, hogy még mindig szereti az asszonyt.
Pontban fél háromkor kibújt a karosszék öleléséből, búcsúzkodás közben megcsókolta a feleségét, amit tizenkét év alatt egyszer sem mulasztott el, azután megindult a hivatala felé. Vidáman, frissen, megbékélten ért a bankba és lelki ismeretesen könyvelte el a folyószámla tartozásokat, miközben néha halk elábrándozással az otthonára gondolt, ahol az áldott jó asszony várja a sárgára sült, jól megcukrozott, vékony levelű finom túrós rétessel.
Hazafelé tartott, de feleúton hirtelen befordult egy mellékutcába:
 - Felmegyek Irénhez - gondolta - és figyelmeztetek, hogy rendezze a bank letétjét amiből él. Könnyelmű, léha teremtés, udvaroltat magának, lokálokba jár, cigarettázók, nem úgy viselkedik, mint egy úriasszony, ó és a felesége alig érintkeznek vele, most is csak azért keresi fel, hogy jóindulatilag figyelmeztesse, mert a váltó osztály főnökétől hallotta, hogy egy nappal már elmúlt a lejárati terminus.
Egy egy nappal már elmúlt a lejárati terminus.
 -Jelentse be Karcsit az unokatestvérét— mondotta a szoba leánynak és egy perc múlva már ott állott a hálószoba küszöbén, ahol egy pillanatra önkéntelenül is megtorpant, mert a félhomályos helyiség idegenül fogadta és az elmosódó tárgyak között elvesztette tájékozódását.
 - Hozott Isten - fuvolázott feléje egy meleg csengésű hang valahonnan a sezlon felől.
- Szervusz Irén - válaszolta barátságosan. Csak most látta, hogy a nő a sezlonon fekszik.
- Gyere közelebb  Károly és csücsülj ide mellém - hangzott újból a szívélyes invitálás.
Szeme lassan megszokta a letompított világítást. A kerevet mellett égő, sárga ernyőjű lámpából bágyadt fény zuhogott a bútorokra és ebben a fáradt fényben feküdt bronz színű selyem pizsamában Irén.
 Szőke haja, púderes arca, fehér keze, finom formájú meztelen lába, amelyet a pizsama nadrág csak bokáig takart, a szájában füstölgő cigaretta, általában az egész szoba minden puhaságával mozi filmekre emlékeztette. Ott feküsznek a nők így a sezlonon a színes díványpárnák tömegében, teljes istenségükben  várva a szerencsétlen férfit, aki hálójukba kerül. önkéntelenül is elmosolyodott
- Minek köszönhetem a szerencsét, kedves rokon ?-kérdezte a nő kissé gúnyos udvariassággal
-Tudod, kérlek, Irén, eljöttem, hogy figyelmezteselek a bak kardod miatt. Már lejárt és ha nem fizetsz, perelnek. Legjobb az ilyesmit rendezni idejében.
- Nagyon köszönöm, Karcsi.. Ha jól emlékszem, kaptam is felszólítást tőletek, de bizony megfeledkeztem. Na, nem baj, majd holnap rendezem, nehogy elvigyétek az utolsó párnámat, mert szeretek kényelmesen aludni. Felnevetett, miközben szabályos fogsor felvillant.
 - A fogai határozottan szépek -állapította meg  Károly és nyomban felesége szájára gondolt, amelyben az arany koronák és  tömések  egymás mellett sorakoznak.

Irén Marika után érdeklődött és megjegyezte, hogy kár annyira elhagynia magát.
 - Hízik a feleséged, Karcsi ,látod, én vigyázok magamra, rajtam nem találsz semmi fölösleges húst vagy hájat.  Karcsi  kissé elgondolkodott. Ami igaz, az igaz:
Ahogy végignézett a sezlonon fekvő karcsú alakon, elsuhanó másodpercekre összehasonlította a felesége elhízott figurájával és el kellett ismernie, hogy Irén kívánatosabb, frissebb, üdébb, mint a felesége. .
- Fogd meg a lábimat, milyen kemény, ezt a sport teszi. A férfi elpirult és keze már nyúlt, hogy rátapadjon a pizsama nadrág selymére, de azután visszahúzta. Nem, igazán nem illik, hová gondol ez az Irén ?.. .
 — Nos, mi az, félsz ? - gúnyolódott a nő. - Hiszen rokonok vagyunk. - Nem - . dehogy -igazán.
Hirtelen tűz hullám csapott végig a testén. A szoba nehéz, parfümös levegőjét fojtónak találta. És Irénből is olyan édes, régen érzett és már elfeledett illatok áradnak elő. Ez a tompított világítás, amelyben a fehér bőr olyan aranyosan sárgának látszik, a finom lábfej, a mosolygó száj és a nagy szürke szem egészen megzavarja a fejét és eltemetett érzések bugyborékolnak elő Lehunyta a szemét, kis ideig viaskodott magával, majd hirtelen felállott:
- Mennem kell, mert már későre jár. Ne feledd a bank tartozásodat .
- Hová sietsz úgy ? Maradj még, hiszen olyan ritkán találkozunk. De ha félsz, hogy Marika megharagszik, akkor nem tartóztatlak. Bekecs Károlyban ágaskodni kezdett az önérzet. Hát mit gondol felőle ez a nő, hogy ő papucs alatt van, hogy neki parancsol a felesége ? Nevetséges. Akkor megy haza, amikor akar. Visszaült helyére, rágyújtott egy cigarettára és tovább nézte unokahúgát kit még izgatóbbnak és kívánatosabbnak talált. A beszéd banális   témákra terelődött, családi dolgokat tárgyaltak le, majd Irén közömbösen megkérdezte:
- Mit ebédeltetek ma ?- Gomba levest, borjú sültet burgonyával és túrós rétest. A rétes nagyszerű volt, estére is eltétettem néhány darabot. - Úgy látom, szereted a túrós rétest.
- Nem tagadom, kedvenc tésztám.-válaszolt Karcsi

- Kérlek, Irén- pattant fel idegesen, - nem értem a furcsa kérdéseidet. A nő hangosan felnevetett, majd súlyos éllel dobta unokabátyja felé:
— Soha nem jutott még eszedbe, hogy a túrós rétesen kívül még más problémák is gyötrik az embereket. Például szépség, szerelem, vágy, szenvedély, szenvedés, élet, halál
 - Ugyan, kérlek, az én koromban. Az ilyesmi a fiatalembereknek való. Irén nagyot szítt a cigarettájából, majd felemelkedett a sezlonról. Meztelen lába eltűnt a selyem papucs cifraságában, csak a rózsaszín sarka világított ki a pizsama nadrág alól. Búcsúzóra nyújtotta puha tapintású, hosszúkás kezét .
- Isten veled, Karcsi. Üdvözlöm a feleségedet, a kislányodat, a családi otthonodat és az összes túrós réteseket. - Köszönöm. Szervusz. ... örült, amikor becsukódott mögötte az ajtó. Ide sem jön egyhamar. Amíg az esti szélben hazaért, folyton Irén szavaira gondolt és mivel nem értette azokat, elintézte a nőt azzal, hogy ostoba teremtés.
                                                        2


— Hol voltál fiam, ilyen sokáig ? — kérdezte Marika, enyhe szembehányással. — A vezérrel kellett tárgyalnom — hazudta gyorsan. Bosszankodott magán, hogy miért keres elfogadható kifogást. Utóvégre ő a ház ura, szabad önálló férfi, aki akkor jön és megy, amikor akar. Kissé nyomott hangulatban ült le a vacsorához és gépies sablonnal küldte le torkán a falatokat. Ahogy evő feleségét nézte, undort érzett az elővillanó arany fogak láttán. Mennyivel szebb Irénnek a szabályos fogsor. És a nyaka is finomabb vonalú, mint Marika lecsüngő vastag tokája. Vacsora közben akaratlanul is megfigyelte feleségét, vizsgálta pelyhedző arcát, kidülledő nagy mellét, vastag karját, széles derekát és tizenkét évi házasélet után most látta először visszataszítóan csúnyának. Irénből édes illat árad, általában ápolt, kulturált, finom nő. Marika pedig... Brrr... A túrós réteshez hozzá sem nyúlt. Bosszantotta, felingerelte a fehér tányéron sárgálló négy darab tészta. — Nem eszem maradékot — ordított az asszonyra.
Nem válaszolt. Hirtelen eszébe jutott, hogy valóban így renlelkezett és kényszeredetten szájába gyűrte az egyik darabot. Amíg fogai őrölték az ételt, folyton Irénre gondolt és fülébe csendült a gúnyosan odavetett megjegyzés: „Soha nem jutott még eszedbe, hogy a túrós rétesen kívül még más problémák is gyötrik az embereket. Például szerelem, szépség, vágy, szenvedély, szenvedés, élet, halál..." Pontosan ezt mondta, emlékezett.
 Mit akart Irén a problémákkal ? Miért törődjék ő a problémákkal ? És melyek azok a problémák, amelyekkel törődnie kell? Tizenegy órakor idegesen csapta össze a könyvet és bement a hálószobába, hogy lefeküdjék. Marika éppen vetkőzött. Mélységes undorral nézte a ruha tömegből kibontakozó hús tömeget és amikor a harisnya lehullott a vastagra duzzadt lábfejről, elfordította a fejét, hogy annál intenzívebben vonultassa el a szeme előtt Irén karcsún vékony lábfejét.
Délelőtt az intézetben beszélt á váltó osztály főnökével, hogy ha unoka húga véletlenül elfelejtene fizetni, úgy várjon még két napig az óvatolással. Csodálatosképpen a bankot most rettenetesen vigasztalan, szomorú helynek látta. A lejáró váltókból kétség beesett tragédiák sikoltottak feléje, az agyonterhelt ingatlanok és árverés alá kerülő üzletek elvérzett emberi sorsok zászlóaljait vonultatták fel eléje, néha percekre megállott egy-egy tételnél és ilyenkor a felismerés döbbenetében megérezte, hogy a probléma itt bujkál valahol a számsorok között. - Ügy látszik neuraszténiás vagyok - gondolta erőtlen önvígasztalással és a szolga legnagyobb csodálkozására, ma nem hozatott tízórait, ami pedig még sohasem történt vele.
 Furcsa érzésekkel birkózott, mintha hírtelen, váratlanul megingott volna a hite a vezér, az igazgatóság, általában az egész bank magasabbrendüségében és a cég jegyzői állást sem látta a legszebb hivatásnak. — Határozottan neuraszténiás vagyok — állapította meg szorongással,

                                                            3

 És mégis... Valami megmozdult a szíve táján, sajnálta az öreg Veress Gábort, akinek üzlete negyven éve áll fenn a piacon és aki most hatvanhétével korára mehet koldulni, mert a bank elveszi mindenét. A bank, amelynek ő is egyik szilárd oszlopa... Kissé megkönnyebbült, amikor egy órakor letette a tollat. Szokásától eltérően, nem rohant egyenesen haza, hogy nekiüljön a finom ebédnek, hanem felsétált a korzóra. Édes őszi napsütés cirógatta körül és élvezettel nézte a siető embereket, örült, hogy belevegyülhetett a hullámzó embertömegbe, jólesett, hogy sodorja magával az ezer színben vibráló áradat, valahogy úgy érezte, hogy részese a nagy. emberi szolidarításnak, nem áll elszigetelten a világban a maga túrós rétes-mentalitásával, hanem hozzátartozik a.problémákkal viaskodó, érző és vérző nagy ember közösséghez. Fél kettőkor hazafelé tartott és amikor befordult az ismerős utcába, Irénnel találkozott.
- Csókolom a kezedet - köszönt barátságosan és mélyen megemelte a kalapját.- Szervusz, túrós rétes-ember - nevetett rá a nő. - Mi történt veled, hogy kimerészkedtél a korzóra. Neked ilyenkor otthon a helyed. - Ne gúnyolódjál, Irénke — mentegetőzött erélyesen.
- Bocsánat, ezer bocsánat. De úgy gondolom, hogy a leves megsűrűsödik és a tészta kihűl. És ha ilyen rémes ebédet kapsz, tönkre van téve a napod...Karcsi ragyogónak és elbájolóan kedvesnek találta unoka húgát. Világos szürke kosztümje szép vonalban simult karcsú alakján, selyem harisnyába bújtatott lába télies demonstráló szépségében érvényesült, gyengén púderezett arca csupa finomság és a kalapja alól kihuncutkodó szőke haj érdekesen borult le homlokára.
 Sokáig sétáltak egymás mellett, sok mindenről diskuráltak, Irén beszélt könyvekről, színdarabokról, filmekről, emberekről, eseményekről, észre sem vették, hogy fél három már elmúlt és Karcsi  ezúttal kivételesen megfeledkezett az éhségről, pedig máskor ilyen időben már a jóllakottság kellemes érzésével sziesztázik az íróasztal nagy karosszékében. Három órakor került haza és feleségét remegő izgalomban találta.
 - Hol voltál ilyen sokáig, Károly? Az ebéded valósággal ehetetlen.
      Karcsi nem válaszolt -felkapta az aznapi újságot és azt böngészte.
Másnap Karcsi mar kora reggel frissen uden ébredt,Autóba ült és egyenesen a Hitelbankba ment
ahonnan  takarék betétjéből nagyobb összeget vett ki, majd átment a váltó osztályba.
- Unoka húgom, özv. Szabó Ferencné megbízott, hogy váltóját fizessem ki. Gondosan eltette tárcájába a váltót, majd telefonon kozolte Marikával:
-Estére ne várj vacsorára, mert fontos ülésre kell mennem.Majd hat óra után frissen megborotválva, kissé kopaszodó haját simára fésülve, bekopogtatott Irénhez. Nem találta otthon, amin bosszankodott, mert már előre eltervezte, hogy ünnepélyes formák között nyújtja át a váltót, amivel bizonyára nagy örömet szerez neki. Gondolatban már látta, amint Irén a nyakába borul, ő pedig hosszan, forrón csókolja a szép szájat. Azután Irén a bronz színű pizsamában lefekszik a sezlonra, ő pedig melléje ül, úgy mint tegnap és simogatja a szép fehér lábat. És most mindez elmarad. .
- Mikor jön haza a nagyságos asszony ? - kérdezte a szoba leánytól.
 - Nem tudom, kérem, de alighanem későn, mert azt mondta, hogy nem vacsorázik idehaza.
Leverten, csalódottan bandukolt le a lépcsőn. Az utcán gondolkozott, hogy mit csináljon. Haza nem megy, mert már megüzente, hogy ne várják. Céltalanul sétált a korzón, hátha találkozik Irénnel
Unalmában, vagy inkább korbácsoló kétségbeesésében, elment a színházba.
Előadás után elgondolkozva ment az utcán és a Konti-kávéház előtt egy másodpercre megállott. A helyiségből émelygős tangó muzsikája szűrődött ki és elhatározta, hogy bemegy. Hónapok óta nem volt már este a kávéházban, utóvégre szabad, független ember, akit nem korlátozhat semmi, miért ne maradjon ki egy este.
Bátran nyitott be és az ajtóban széjjelnézett. Rengeteg ismerős fej bólintott feléje, az egyik bokszban a vezér ült feleségével és még két ismeretlen úrral, nem messze tőlük Irént pillantotta meg egy magas karcsú férfival.. Irén fehér húsa vakítóan ragyogott a mélyen kivágott fekete ruhában és most a villany lámpák sugarában még szebbnek és kívánatosabbnak látta, mint odahaza a bronzvörös pizsamában, örvendve üdvözölte, majd egyenesen felejuk indult.
- Szabad? - kérdezte udvariasan.
 - Foglalj helyet, Karcsi  .
-Bemutatom kedves francia barátomat- A francia meghajolt és kezet nyújtott. Karcsi megnézte az idegent. Elegáns, kellemes megjelenésű, harminc év körüli férfi, minden szavából és mozdulatából érzik a nyugat. A diskurzus vontatottan indult meg, mert a francia nem értett sem magyarul, sem németül, . Irén folyékonyan beszélt franciául és amikor a két férfi elakadt, készséggel vállalta a tolmács szerepét. Egy ideig közömbös témákat feszegettek, miközben Karcsi  megtudta, hogy a francia egy nagy párizsi, divatáruhoz igazgatója, vagyonos, független ember, most üzleti úton jár, hogy cége vevőit meglátogassa.
 Don Perig non  pezsgőt rendelt és csakhamar  habzott a karcsú poharakban. - Votre santé-kiáltotta
A francia hálásan mosolygott és koccintott. A poharak sűrűn ürültek. Az ital kezdett forrni a fejekben, a szemek csillogtak, a kezek és szájak munkája meggyorsult és Karcsi  csodálata a francia iránt mindinkább csökkent, hogy helyet adjon a gyűlöletnek. Igen: gyűlölte ezt a Don Perig non-t, a szerencsés vetélytársét, aki bizonyára szeretője Irénnek és szabadon csókolhatja az édes szájat, az isteni nyakat, meg a csodálatos lábat. A bizonyosság, hogy a francia Irén szeretője, mind szélesebben terpeszkedett belsejében, hiszen együtt nyaraltak Párizsban és most is bizonyára azért jött ide, hogy lássa. Elkeseredésében felkapta poharát és a vetélytárs felé nyújtotta:
- Igyál francia! - ordította magyarul. A francia elértette a párbajra való felhívást, fenékig ürítette poharát. Alajos kezdett belejönni.

                                             4

Az óramutató rohant, az üres pezsgősüvegek felsorakoztak egymás mellé a szomszéd asztalon, a kávéház ürülni kezdett, a vezér is készülődött. Irén súgva figyelmeztette unokabátyját: — Karcsi, a fönököd  elmegy és idenéz. A részeg önérzetesen felfortyant:- Hát nézzen! Mi közöm hozzá!
- Ne kiabálj úgy az Istenért, még meghallja. . Karcsi  torkaszakadtából ordítani kezdett-Hadd hallja meg! Fütyülök rá, meg a bankjára! Piszkos uzsorás banda! A  fonoke minden szót meghallott és sietve eltávozott, hogy ne hallja a további becsmérlő zuhatagot.
. Reggel négy órakor mind a hárman úgy érezték, hogy több pezsgő már nem fér beléjük. Imbolygó léptekkel mentek ki az utcára, majd taxit hozattak, amely öt perc alatt Irén lakása elé röpítette őket. Amikor a nő a kapukulcsot beleillesztette a zárba, Karcsi  belenyúlt a zsebébe, kivette a váltót és odanyújtotta Irénnek, miközben fojtott hangon súgta a fülébe: - Kifizettem a váltót, Irén .Beszélnem kell veled még ma reggel.- Elkísérem a franciát és feljövök hozzád... Irén ránézett, azután hangosan felnevetett:
— Ne beszélj bolondokat, Károly  eredj szépen haza, feküdjél le. Üdvözlöm Marikát. Elbúcsúzott a franciától is
Elbúcsúzott a franciától is, majd karcsú alakja eltűnt a kapu mögött. Karcsi  bután nézett maga elé, csak akkor riadt fel, amikor a francia megszorította a kezét és elsietett. -Hová vigyem, nagyságos úr ? - kérdezte a sofőr. - Bánom is én, vigyen ahová akar. Belebukott a kocsiba és negyed óra múlva már a gőzfürdő langyos medencéjében ült. Délben negyed egy órakor kelt fel a pihenő nyugágyáról és a rámeredő idegen arcok tömegében úgy érezte magát, mint aki eltévedt a sűrű erdőben..
A mulatozás utáni délutánon be sem ment a bankba. Irént kereste a lakásán égő vággyal, de nem találta. A szoba leány azt mondotta, hogy a francia úrral elutazott a szomszéd városba és csak holnap tér vissza. Estefelé került haza és Marika kérdés-pergőtüze elől az úriszobába menekült. Amikor az áldott jó asszony ide is utána jött, durván rátámadt: - Hagyj békét a kérdéseiddel! Dolgom volt és kész! Nem tartozom számadással senkinek! Nem törődött vele, hogy felesége keserű könnyeket hullat, kevésen mullott, hogy ismét el nem ment hazulról. Éjfél felé mégis lefeküdt és reggel valamivel nyugodtabban ébredt. Pontosan kilenc órakor lépett a bankba és tizenkettőig nyugodtari végezte a munkáját, a megdöbbentő meglepetés csak akkor érte, amikor a postát akarta bevinni a fonokhoz aláírásra. A fonok kiüzent a titkárral, hogy nem fogadja. Megijedve, leverten ment vissza a folyószámla-osztályba. Homályosan emlékezett, hogy a Kontiban  legénykedett, de sehogysem jutott eszébe,milyen marhaságot csinált?
Egy óra után Irénhez sietett, aki azonban még mindég nem érkezett haza. Egész napja égő türelmetlenségben morzsolód ott le és este fél hétkor újból becsöngetett unoka húga lakásába. Ezúttal szerencséje volt.
- Hogy vagy, Karcsi  és ügyetlenül, akadozva dőlt belőle a forró szavak áradata:- Szeretlek, Irén  A váltót is kifizettem - szeretlek .. . én .. . én.. . más leszek... megváltozók... már nem vagyok túrós rétes-ember... mindent megteszek, amit kívánsz... Irén gyengéden felemelte és kacagott kedvesen
- Karcsikam  rosszul játszod a Rómeó szerepét, Falstaff jön ki belőle. Eredj szépen haza a feleségedhez, légy jó férj és családapa, mert negyven éves korban már nehezen változik meg az ember.
— De én szeretlek, Irénke - lihegte szenvedélyesen. A nő anyásan megcirógatta a férfi kövérkés arcát: . - Én is szeretlek téged, Karcsi , de nem úgy, mint ahogy te engem.
Karcsi lesutott szemekkel távozott ,vissza sem nézve a becsukott ajtóra.
Órákig csavargott céltalanul az utcákon, miközben fantasztikus és borzalmas tervek kavarogtak a fejében. Egyszer agyon akarta lőni a franci pasit , majd úgy határozott, hogy csak Irénnel végez, de megfordult a fejében az is, hogy legjobb, ha egyedül a saját fejébe küld golyót, esetleg kivándorol Amerikába, ahol új életet kezd. Észre sem vette, hogy nyolc órakor a rendes vacsora idejében tért haza és mivel délben alig evett valamit, alaposan bevacsorázott. A jóllakottság lefékezte benne a gyilkolási hajlamot és lassan, de elég szilárdan kezdett hajlani a meggyőződés felé, hogy Irén bestia, hisztérika, erkölcstelen teremtés, sőt már sajnálta a pénzt is, amit nagylelkűség! rohamában a váltóért kifizetett. Tizenegy órakor elálmosodott és lefeküdt. Mélyen, álomtalanul aludt, reggel pedig frissen ébredt. A kávénál néhány közömbös szót odavetett feleségének és a szavak csendülésében némi melegség is meghúzódott. Alapjában véve sajnálta Marikát, mert ha nem is gusztusos nő, azért mégis áldott jó teremtés. Fél órával korábban ment a bankba és hosszú, alázatos levelet írt a vezérnek. Sűrűn kért benne bocsánatot, mentegetőzött ittas állapotával, hivatkozott eddigi kifogástalan magatartására, munkásságára és ígérte, hogy a jövőben hasonló eset nem történik meg.  belátta, hogy ezt a levelet meg kellett írnia, mert a mai súlyos viszonyok között az ember nem hagyja ott könnyelműen az állást. Tizenegy órakor hívatta a  fonok
- A bocsánat kérő megbánást tudomásul veszem és az incidenst ittasságának tudom be. A jövőben azonban ne igyék alkoholt, mert tapasztalhatja magán, hogy milyen káros a hatása.
Kezet nyújtott és a cégjegyző boldogan fogadta el a vezérigazgató jobbját. Ismét belemélyedt a folyószámla-osztály misztikumába, nem érzett már részvétet a Veress Gáborok iránt, akiknek á házát elárverezik és megint magasabbrendű lényeket látott az igazgatóság tagjaiban. Délben nem ment ki a korzóra, hanem egyenesen hazasietett, most már az autojaval  nehogy elkéssen. Marika pompás ebéddel várta és a megbocsátás jeléül túrós rétessel kedveskedett.-Nagyszerű ez a rétes - mondotta elismeréssel, miközben tömte szájába a falatokat.
 Jóllakottan, kissé ellustulva kelt fel az asztaltól és mielőtt bevonult volna az úriszobába, kiadta a rendelkezést: - Kérlek, fiam, tegyél el nekem néhány darab rétest vacsorára. A nagy karosszék puhasága újból átölelte és miközben szürcsölve kanalazta a forró feketét, úgy érezte, mintha súlyos betegségből gyógyult volna fel. Bekecs Káro;y , a negyven éves cégjegyző, a megállapodott, komoly férfi visszatért a túrós rétes-ideológiához, amelyet bronz színű pizsamás álmok miatt négy napra hűtlenül elhagyott...