Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 félek,mikor kék szemeddel ide nevetsz rám Félek hogy egy bolond napon megered a szám felkialt nagy lelkesen-istenem de szép Nézzél ide meg sokaig!Nézzél ide még! Félek mikor eros kezed búcsúra adod félek, hogy egy bolond napon utanna kapok. Két kezemmel fogom meg,hogy ne vehesd el felek ,hogy egy bolond napon nem eresztem el. .

 Csend van.  Sejtelmes,  titokbonto. mintha a vilag    néma  lenne. MIntha  a  magany  ünnepelne. .Es  megszólalna  hangtalan  hangon Szívbörtönömnek csukott rabjai fojtott érzések feltörő jaját vélem hallani .      Szívbörtönömnek csukott rabjai fojtott érzések feltörő jaját vélem hallani .   Leintett vágyak tagadott álmok, Emelik szavuk,búgva halkan meg sem irt versek lázas ritmusa lüktet át rajtam.   S mintha intene valami óva hagyd a célokat becsap az élet! Mintha beszelne nagy keserű hangon bennem a lélek.   S mintha a vágyak,haldokló vágyak ölelnek lelkem utoljára s mennek az élet, almokat rabló nagy útjára.                                                                                                                                 Csend van.  Sejtelmes,  titokbonto. mintha a vilag    néma  lenne. MIntha  a  magany  ünnepelne. .Es  megszólalna  hangtalan  hangon  SZivbortonomnek   csukott  rabjai   fojtott  érzéseh  feltörő  jajját  "vélem hallanii*  Leintett vágyak  tagad

 Tavasz  mezője,  sok  tavaszvirág  Tavaszra  nyitó,  bimbós  rózsafák  .A  keblem  zengő  dallal  van  tele. Üdvözlégy  Május,  élet  reggele !Ki  voltam  eddig  bús,  boldogtalan, Szivemben  mennyek  boldogsága  van .Karomra fűzve  szép  menyasszonyom ,Tündérvilágát  büszkén  hordozom .Körűiéin  játszik  ábrándos  zene .Körülem  suttog  álmok  szelleme. Körűiéin  minden  biborlánggal  ég. Szivárványával  tündöklő  az  ég .Az  arcom  forró,  lázas,  mint  a  nap, Ki  nyár  hevében  dél  felé  halad .Hozzája  simul  lózsák  bársonya   ,Ilyen  boldog  még  nem  voltam  soha! Nagy  rónaság  s  a  rónaságoti  csend .Tavasz  szellője  lebben  idelennt .Nagy  rónaságon  biibáj .  .  .  alkonyat.   .  ,Tavasz  szellője  hordja  csókomat .Tavasz  mezője,  sok  tavasz  virág  .  .  .Tavaszra  nyíló,  bimbós  rózsafák   .  .  .A  keblem  zengő  dallal  van  tele .Üdvözlégy  Május, Élet  reggele!

 Késett zörej csak néha-néha zeng már. Álomba békült a háztáj, s a kert Az ég alatt tengerbe nőtt a légár . Az ég alatt tengerbe nőtt a csendár s éber vitákba enyhülést kevert . Fürge szél fodrozza hullámait még, mint éji kóbor, mely inalva fut. S a végtelenség fölé domborult ég olyan most, mint egy kincses, régi kut. Az ablak szük keretet vés a tájra, amely most babonázó mesekép. Talmi ezüst esőzik rá a fákra s fonnyadt lombba álnokul beletép. Hintázva száll egy elfáradt levélke, kis ladik a változó sor suton: az életnek minap reményszin éke, immár halálnak bókoló szirom. 

 Megölünk  minden  napot,  órát ,Amit  egymástól  távol  töltünk .Amióta  elhagytuk  egymást Legalább  ezer  csókot  öltünk. Számíthatunk  is  büntetésre; Mert  az  égben  fenn  számon  tártják .S  minden  mulasztott  napra,  csókra A  büntetéseket  kiszabják. S  a  büntetést  ők  hajtják  majd   vének  leszünk  s  nyomorúltak Eljönnek  hozzánk  gyászfátyollal Es  könnyezve  elénk  borúinak .Elénk  borulnak  s  úgy  átkoznak .S  nekünk  nem  lesz  egy  szó  mentségünk ... Siess  hat  édes,  haza  gyorsan Ha  nem  csókolunk,  minek  élünk

Ott ahol  én  vagyok Nem  balzsamos  a  lég Nem  száll  szerelmes  szellő Virágos-fát  csókolva, Nem  játszik  tarka  lepke Hímes  mezőn  csapongva .Nincs  rózsa felhős  ég O tt  ahol  én  vagyok.  Ott   ahol  én  vagyok A  napnak  nincs  heve. Végetlen  fómezőkön Törik  meg  a  sugára, Mint  zúzmara  rakódik Kopár  bokorra,  fára A  föld  meleg  olebe Ott   ahol  én  vagyok! Ott  ahol  én  vagyok, Örömnek  nincs  ho n a M int  puszták  délibábja Ha  csalfán  tündér  tájat Mutat  tikkadt  vándornak S  nem  enyhet  ád,  csak  vágyat Akként  suhan  tova  Ott  ahol  én  vagyok.  Ott  ahol  én  vagyok ,Csak  szenvedés  terem ; Mint  zord  hegyeknek  ormán Borong  a  vészes  fellhő, Úgy  veszi  körül  a  bánat  Egyre  jobban  so tét lő  És  nincs  derű  sosem ott ahol en vagyok.

Tied az  élet,  a  valóság. .Enyém  a  mese  álom te  boldog  vagy,  én  e  varázslat megszűnését  úgy  várom.  Várom.  A  szívem  félve  dobban sötét  hajam fehéredik  és  ezt  a  hosszú,  bús  életet így  álmodom  én  végig,  S  ha  néha  hangtalan  lemondás Remeg  e  szívbe  mélyen ,Megcsendül  a  múltból a  m ese .Élt egyszer  régesrégen  .Élt  valaki  nagy,  néma  búban  .Valahol  messze  messze .Csak  en n yi.  mert  azt  már  nem  tudom ,Hogy folytatása  lesz-e ?

 Elsírtam  minden  könnyem már  száraz  a  szemem nem  búsí that  többé  senki ,nem  fáj  már  semmi  sem .Már  megtanultam  látni Óh,  olyan  józanúl rongyokba  tépett  hitem nem  ejthet  már  rabul! Már  nincsen  vágyam  töbhé mi  célja  volna  még ? nem  gyúlhat  újra  lángra mi  egyszer  már  kiég.  Unott  közönnyel  várom\ ,Holnap  mi  lesz  velem.  S  mit  sorsnak  hív  az  ember ,Mit  hozhat  még nekem.  ?

  Aranyöv ragyogott két felhő-gyermek testén.   és meztelen versenyt rohantak  a nap felé. Pirosban habzott szájuk széle ;azúrba gyűlt ki az ég zománca   s a két felhő-kölyök hajába kialudt a hajnali csillaga

 A tengerek  hivó  végtelen  kékje ,Ha  beleolvad  a fátylas   messzeségbe Elnézem  hosszan, hosszan  megigézve.  A  lelkem   csupa  olvadó  élet Szendergő  mélyén  elrejtve  szunnyad ,Ezer  délibábos,  színes  hangulat  Ezer  gyönyörű  harmatos  álom, Oly  szép!  Kár  volna,  hogy  valóra  váljon .Az  ismeretlent a  m esszit  szeretem  Az  élet  intő  szavát,  sá rg ultt  levelen. Sötétlő  éjben  felbúgó  dalokat,  Hallgatag,  rejtve  melengetett  szókat, S  ha  lelkemen  sajog  édesen  fájva Ki  nem  m ondott  szavak  varázsa. A  kiejtett  szóból  a  varázs  elszáll Az  élet  szép  talány,   de  m egfejtése fáj  Van egy titkos álm om  soha be ne teljen .Az ism eretlen ü d vö t.a m esszit szeretem. A  lelkemben  zsongó,  legszebbik  dalom  Nem  írom  meg  soha  megíratlan  hagyom  ,S  mi  eremben  lüktet  a  legforróbb  csókom, Síró  kósza  szélbe,  titkon  elcsókolom  .elrejtem   csóktól  bíboros  számat ,míg  rajta    a  csók  halvanyá   bágyad.       

Miért nem vagy az, akire vártam mint rózsas tavasz hajnalán hószínü  álmoknak  hősére ábrándos ,édes sejtelemmel vágyik a lány? Miért  nem   vagy  az akire vágytam úgy,  mintha  itt  az   ízzó   nyár tűzcsókos  forró  éjszakákon párjára   szomjas  öleléssel az  asszony vár?   M iért  nem   vagy  az,  akinek  a  lelke Fenn  szárnyal  tiszta ormokon    s  kit ott láthatnék  ahol az ember a  föld   porától megtisztulva az Istennel már rokon? Miert nem vagy az kinek szerelme szíve mélyében úgy pihen,   mint drága  gyony a kagylójában az  életével  összeforrva, tengerfenéken  odalenn.    miért  nem  vagy az ,akit szeretni,  úgy tudnék  , mint még senki sem  ? hogy  te lennél az imádságom  a  kárhozatom ,  megváltásom bunom,bálványom,mindenem,  miért nem vagy az?Miért nem vagy az?   

A lelkem fürdik tisztító tüzedben, te embervértől izzó, bús kohó e harci játék gyászosan bohó  nevetni, sírni rajta egy kedvtelés.    A dalt, a csókot majdnem elfeledtem vétkezni vágyam többé nem mohó. lelkem fehérre ég, mint szűzi hó .királyi ércek bús salakja lettem.   Agyam maradt csak ép, e békeserleg csordultig benne gyöngyöző ital a halk felejtés hős habjával telt meg.   A hangom úgy zeng, mint halotti dal Mint kincsükből kifosztott ősi termek Hol hívó szóra bús visszhang rivall.      

 Szeretném,  ha  végkép  csupa  véletlen Szilaj  dallá  forrna  filiszter   énekem Amit  illanó  perc  soha  el  nem  fedne Kietlen  közönnyel  vak  sotetsegben. Szeretném,  ha  lantom  mélakedvű  húrján Sok,  sok  rím  foganna  örök  életűl ,melytől,  mint  a  vándor  esthangok  zenéjén aki  egyszer  hallja,  álomra  szendesül. .Szeretném,  ha  játszi,  halk  melódiámból Szétvinnének  tarka,  vidám  hangokat ,mint  amikor  bennem  csóktól  csókra feslőn Kedélyem  virága  szirmot  bontogat Aztán  ne  feledné  pár  hét  alatt  senki Mint  a  többi  termett pajkos  muzsikát De  megejtő  haggal  inkább  sorra  szállna Mind csak több, meg több bús dacos szivén át S a hir szárnyán szállna lelkem szerte szórva Ahol  rózsaszínű  tavasz  nem  terem  Csak  fonhassak neked halhatatlan  himnuszt pazar diadém ,te dicső szerelem!