Márciuska ----WILHELEM

Marika nagyon régóta   lakik a nagymamájával és nagypapájával  faluban a Maros
vízhez közel.Nem ismer más vidéket . és nem is vágyik máshova ,annyira boldog .
Alig volt két éves amikor elvesztette szüleit , egy autó balesetben, így más lehetősége nem volt, mint a falusi élet ,ahol a nagyszülei laktak.Az édesanyjának a szülei--ahogy o szólította őket :
Bözsi mama és Laci tata.
Szép takaros házban laktak ,nagy kerttel ,az ablakokban muskátlik díszelegtek  ,a kertjükben pedig mindenfajta zöldség termett ,sok gyümölcsfákkal és virágokkal.
Virágba borult fák megtöltötték a rétet aromákkal,
amiket csak Marika és barátai ismertek.
Most már a tizedik évét töltette és már régóta elfelejtette a szüleit.Szinte nem is emlékezett rájuk. legnagyobb gondja hogy kint legyen a zöld réten ahol annyi barátja volt :lepkék,bogarak apró kis állatkák ,a mérges vakondok ,meg nyuszi sereg ,akik mind Marika körül  Lábatlanodnak és virágok,méhek ,darazsak ,katica bogarak,verebek galambok és meg sok állat faj ami a zöld réten volt található.
Séta közben Marika egy nap rátalált egy kis nyuszikára ,aki a bokrokban volt ,elbújva mióta a kutyák megkergettek és elveszítette az egyik lábat.Éppen eledel után készült menni ,de egy láb nélkül  nagyon nehéz volt ,A kis zacsakját  szorítva lapult egy bokorban amikor Marika rátalált.
Volt neki háza is ,szépen berendezve ,de most éppen étel után indult .Az összes állatok ,madarak mindenki Balog-nak szolitottak .Mivel ilyen szomorú sorsra jutott ,a legfontosabb foglalkozása a horgolás volt.
Ma viszont nagyon fájt a lába ,ezért vigyázva lassan járkált ,hogy a kutyák nehogy meglássák.
Hamar az ölebe kapta és haza vitte  a nagyihoz j segített a nyuszikán ,hogy helyre jöjjön  ,majd amikor távozott ,megrakta a kis zsákocskáját eledellel és meg egy szép gyapjutakarót is adott neki ,hogy ne fázzon meg  majd ha jön a tél.A Balog nagyon hálás volt
Külonben is  hallott már Marikáról a jószívu kislányról.Alg várta ,hogy tallkozzannak.
Az erdoben a nyuszikat mindenki Balog-nak szolitotta ,mivel nem volt egy laba.Nagy barat lett Marikaval ,aki allandoan a segitsegere volt.
A rét tele volt szamtalan színes viragokkal ,színes lepkékkel,És mindenki boldog, vidám, volt különösenha ez tavasszal tortenik.s sütott  a nap körülötte a zöld szőnyeg, boritott mindent, margaréták, sárga pitypang virág, illatos ibolya. Minden ember élvezi a meleg a tavaszt, és egy  pillangó, méh, rovar, vagy egy virág sem tudja maskepp elkepzelni. mert anelkul nincs eledeluk ..  Néha Marika haja színes szalagokkal  volt befonva ,es o is ugy nezett ki mint egy egy szines pillango ,akar egy kis tunderlany.
A méhek, akik a zigzagban keringtek a feje folott ,megkostoltak a viragokat majd visszarepultek a kaptarhoz de egyszer megálltak Marika elott es kellemers napot kivantak neki.,Marika . Megcsókolja őket, jó úton kívánja őket, a dolgozó méhekamikor visszafele jottek labaik sullyosak voltak a nektartol .Marikanak mindig hoztak finom havasi mezet ,hogy szepen fejlodjon a teste es lelke.

Marikával táncoltak a virágok is  de Balog  nem bírta a versenyt, nem könnyű táncolni, ha egy lábad van ,ezalatt a nyuszicsak ült, nézte a  táncosokat, és valószínűleg emlékszik a szörnyű pillanatokra, amikor véget ért, amikor a kutyákat kihajtották.Hogy az emlekei ne zavarjak rengeteg szines cernat gyujtott ossze es egesz nap horgolt.és horgolt. Ez az ő nagy szenvedélye. Mindent meghorgolt amit latott, - virágokat, szörnyeket, lepkéketk sárgarépát. A sárgarépa színe a kedvenc színe. Mind a kökények, mind a pitypang ,napraforgo ,fekete áfonya narancssárga.

A kis feher selyem taskajaban tartotta a feher selyem cernat ,anivel csak hoviragokat horgolt.

Horgolas kozben igy enekelt:
                          A hóvirág  nem virág
                          csak egy hópehely, amit
                           a nap teljesen elvarázsolt
                           amíg  pehelyt virágzott.

      

és közben

 dobbantott a hátsó megmaradt lábával,ritmusosan.

Egyetlen pelyhének fehérnek kell lennie, és még a nyuszi sem képzelheti el, hogy a sárgarépa lehet fehér is.

Senki sem tudja, honnan  van ez a horgolási  szenvedélye  de mindenki gyanítja, hogy Marika  a hibás. A kislány nemcsak horgol, de kőt is, párnákat hímez , a hosszú téli estéken szőnyegeket és törülközőket szőtt a nagymamájával együtt De miután a tél elmegy kihasználja gyermekkorát élvezi a napot a virágok mosolyát és minden ami kőrül veszi őket.

Télen Marika ugyanolyan boldog,volt  mert még ha a virágok és a lepkék  is alszanak, és sok madár elment a meleg országokba  a verebek még mindig segítségre szorulnak.

Marika gyakran ment a hóval borított síkságra , A kosarát sárgarépával tölti meg , káposzta leveleivel, édes sült süteményeket helyez el nagymamájától, búza vetőmagjaiból, és alig közelít  a  Balog  házához, hogy azonnal  a lepkék,verebek ,galambok  körbe ülnek.

Búza magok számukra,Balog pedig    sárgarépát eszik míg a verebek, a kislány tenyerébe szemelgeti a magokat.

Az égboltból fehér,  vastag bolyhos,  pelyhek helyezkednek el a nyúl szürke szőrén, és a balog  fehérre vált, mint az ajtó.

-Balog ,mi történt veled ?-havas nyuszi lettél-kacagott Marika.

Ne-mondja- a nyuszika  -  Ugyanaz vagyok, kivéve a szőröm minden télen megváltozik -kifehéredik

--Ez azért van, mert sem a róka,sem más ragadozók nem figyelnek rám, nem esznek meg engem  nagyon okos szőröm van.Marika még beszél a verebekkel, játszott  a nyuszikkal  megcsókolja Balogot   aztán hazamegy, mert nagyanyja vár rá. Még a nagymamája, minden alkalommal amikor a kislány megy a nyuszihoz , ő távolról felügyeli őt; a téli  idő nem vicc - néha kiszámíthatatlan.

-Hamarosan tavasz lesz, gondolkodik Marika. Megyek a síkságra, hogy hógólyozzak egy kicsit.

 Ezek a frissen kikelt növények annyira gyöngédek és könnyesek, mindenki vár rájuk és csodálkozik a bátorságukon,mert igazán bátorságot kell érezned, hogy egy nehéz, hideg tél után az első napsugarakban virágozzanak. Március 1-éjig csak néhány nap van, de a hó réteg vastag, folytatódik a hó, mert a   pelyhes függöny olyan vastag, hogy semmi nem látható.A nagy hó  elérte  a balog házának ablakát. A nyúl egy vödörrel van felszerelve, és kinyitja az ajtót  és elkezdi lapátolni az havat.

Marika nevetve nézte a nyuszit milyen öntudatosan lapátolt azzal az egy hiányzó labaval.

- Ó, nézd meg .- A délután tavasz van  de a nap nem fog megjelenni.=mondta Balog

-Elfelejtette, a Nap  hogy itt az ideje, hogy ébressze  fel a  hóvirágokat. De azonnal jött egy ötlete.:a nagy sötétben   Palka bemegy a szobájába,  meggyújtja  a sárgarépa alakú lámpáját, sárgarépa fénnyel  és elkezd horgolni sok ,sok  sok fehér selyem hóvirágot.

Horgolt hóvirágot  fogok minden verébre  feltűzni.. Marikának is adok ,hogy adja tovább a gyermekeknek a   gyerekek majd adnak más gyerekeknek,és a családtagoknak és ha a nap meglátja emlékezni fog a hóvirágokra ,és majd felébreszti őket ,amelyek csak a napsugara miatt jönnek fel.

 A fehér cérnák  mellett sok vörös cérna van. A nyúl két, egy piros és egy fehér, két fehér és piros szálat csavart köt össze, és az első tavasszal menetelőknek nevezte őket, és március 1-jen az összes veréb, a gyerekek a Marika falujában és még néhány nagymama is feltette mellére. Emlékeztetni akarták  Napot, hogy megérkezett a  tavasz ideje.-El kell engednie az igazi hóviragokat a hó öleléséből. Hamarosan a nyuszi háza mellett fehér hó

virag csomók nyíltak. - balog  ,és Marika  nevettek hangosan majd osszefogoztak oromukben.

- Istenem  a fehér szőrös, nyuszi  okos, nagyon okos! Balog csak állt szerényen  és mosolyog a bajussza alatt.

Azóta minden tavasszal, márciusban mindenki márciuskát visel de ne felejtsük el a varázslat idején jelent meg ez a szokás.