Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Amint a padon összekuporodva, kínnal betűzi a durva fa papírra nyomtatott ponyva regényt, lassacskán kifelejtkezik facér életéből. Viktória hercegnő, Rimini gyöngye a regény hősnője, és Zsuzsi aki csak a megfelelő okmányok híján nem lett utcalány s még a vezetéknevét sem tudta bemondani a rendőrségen, most észrevétlenül átalakul Viktória hercegnővé. Kétes tisztaságú képe, ripacsos keze habfehérré változik, csenevész formája isteni  termetté s érdes hangja csengő muzsikává. - A szemem marad - gondolja olvasás közben, mert roppant büszke sötét, mély szemére.  Szebbnek ítéli Viktória hercegnő hideg kék szeménél. De démoni sötét szemén kívül mindene megváltozik. Ruhája brokát selyem, rézfüggője ragyogó briliáns, és mert - amint a regényben olvasható - férfi nélkül a nő nincs felöltözve: maga mellé képzeli Alfréd de Janiére márkit, aki repülőgépen érkezett Rimini gyöngyének meghódítására. Messziről, a liget mutatványos-bódéiból, nyekergő síp ládák pacsuli hangja permetez rá,

 Mennyi izzás kering körülöttünk, s a szívünk belülről izzadnak s pontban zsugorodnak titkok csillagok közt szétszóródnak szemeink egymásba villognak, s oly kéjben játszódnak, szavak nélkül. Mert fájnak a kimondatlan szavak s féltemben feléd fohászkodnak de óvakodj tőlem,mert akarlak s ha az idő téged is megkínoz mind idegenebb leszek neked szüntelenül felejtenél csókok nélkül. Mert annyi ibolyántúli fények remegnek kergetőzve a mindenségnek éjszakáján , s összezavart kigyúlt érzékeim feléd hajladoznak szerelmesen és szétrobbannak sürgetően, remegő húsodba marva fájdalmam. Mert mindenhol csapdák vannak egymásba csapodnak hasztalan a megkínzott gondolatok, de testemből kirobban az akarat villámló csillagaival, és szélben keringenek ziláltan míg érzékeid nyirkos zugába viharként becsapodnak, meleg akaratodba.