Kis anyóka-Wilhelem
Az ablak mögött piszkos kis néni a szótalan sétáló párokat lesi, szűrt leves lesz rég elfőtt ebédje, egyetlen poros függönye van neki. Unokája nemrég még játszódva szaladt, négy éve mérve lép, s nincsen szava poros függöny a vénség marka alatt beborítja ablakát ,a közelgő éjszaka. Kanalát sápadt ajkához nyomja, ráncos arcán a gőz diszkrét fátyla már a szusszanása is oly lelketlen körülnéz-de senki sincs mellette. S mintha most a kis poros szobában, egy láthatatlan angyal halkan járna s lebbennének, suhannának suttogva könnyű, arany színű angyalszárnyak. Hirtelen elcsitul egy percre minden, mi lázongott vagy fájt a szívében kétséges búbánata elvesz lágyan csendes arany színű boldogságban.