Kis anyóka-Wilhelem
a szótalan sétáló párokat lesi,
szűrt leves lesz rég elfőtt ebédje,
egyetlen poros függönye van neki.
Unokája nemrég még játszódva szaladt,
négy éve mérve lép, s nincsen szava
poros függöny a vénség marka alatt
beborítja ablakát ,a közelgő éjszaka.
Kanalát sápadt ajkához nyomja,
ráncos arcán a gőz diszkrét fátyla
már a szusszanása is oly lelketlen
körülnéz-de senki sincs mellette.
S mintha most a kis poros szobában,
egy láthatatlan angyal halkan járna
s lebbennének, suhannának suttogva
könnyű, arany színű angyalszárnyak.
Hirtelen elcsitul egy percre minden,
mi lázongott vagy fájt a szívében
kétséges búbánata elvesz lágyan
csendes arany színű boldogságban.
Megjegyzések