Sötétlő árnyak--Wilhelem
Alkonyodik, sötétlő árnyak botorkálnak részeg léptekkel halomba hullott lombok hátán, rozsda illata száll fel a vágynak. Remeg ő lég unottan akadozik tétova lesz a tiszta, könnyed, halk ritmusokban indult ének, lázas szemem ontja a könnyet. Most remeg a hold búbánattal vágyaim tolakodnak megfagyva émelyítő ábrándok kívánsága hullámzik felém ki-kihagyva dobbanását szívem fájó pontján. Nagyon hideg tavasz porondján hirdető vad harangkondulásban bagoly huhog: ennyi volt spontán.[W.B.]