Sötétlő árnyak--Wilhelem
botorkálnak részeg léptekkel
halomba hullott lombok hátán,
rozsda illata száll fel a vágynak.
Remegő lég unottan akadozik
tétova lesz a tiszta, könnyed,
halk ritmusokban indult ének,
lázas szemem ontja a könnyet.
Most remeg a hold búbánattal
vágyaim tolakodnak megfagyva
émelyítő ábrándok kívánsága
hullámzik felém ki-kihagyva
dobbanását szívem fájó pontján.
Nagyon hideg tavasz porondján
hirdető vad harangkondulásban
bagoly huhog: ennyi volt spontán.[W.B.]
Megjegyzések