Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Úgy akartál elmenni, hogy ne tudjam, ablakom nyitva állt, s én aludtam,  alig nyílt a reggel,még álmodtam veled,de ágyam megingott alattam.   Takarod úgy volt még kibontatlan ahogy este tetted,melled betakarva, alatta szíved megállt megfáradva széken a ruháid szerte-szét szórva.   Mint tündérlány,ki leselkedik éjjel rád pergettem égő könnycseppeket, álmodtam, hogy többé sosem látlak, mikor bús könnyem arcodra fáradt.   Néma leheleted úgy csókolta ajkam mint egy sóhaj, fuldoklóan,jajjal nem tudom pontosan én voltam- e a tündérlány,ki úgy siratta magát.   Hol vagy?Merre? Napjaim telnek, homályos ködös hajnalok kelnek, fáradt madarak ülnek csapatostul szárnyuk lecsüggedt,meg sem mozdul.   Céltalan úton azóta is a várost járom, kerget valami zsibbasztó régi álom ahogy újra járom az utcákat iramban téged látni nem lehet csak álomban.   Immár megpihentél nékem e világra fekszel ölén a tenger messze múltjába, ifjúságom ártatlan üde rózsái hullnak rád,s az idő régi szerelmes hantjára.       

  Valamikor nagyon régen,a holló tollai fehérek voltak. Nagyon szép madár volt csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes dolgaikat eltüntették iziben,mert tudták,hogy a holló ellopja és többé nem kapják vissza. Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ,ami csodálatosan hangzott. A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár" A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat,. -Ellopom,most rögtön  és azzal már be is kebelezte szárnyai alá. A kis madárka keservesen dalolt segítséget kérve,közben reszketett ,mint a nyárfa levelei. Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott. -Segítség,segítség    !   Senki sem  jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta  reszketve . Éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését. -A holló el