Lehetett volna
Lehetett volna A hosszú utcán ahol lakom zavart szél kavarog, kora tavasszal napozunk egy árnyékos padon s mikor tenyered jelzi jelenléted egy nyugodt üzenet kering szívünkben. Csapzott hajjal a melegben ébren álmodunk egymás vállán nyugtatva karunk. Széljárta utcánkon emberek jönnek mennek délután felé, időérzékünk meggyengült mint annyi minden. Ilyenkor könnyű a csevegés nem akadályoznak semmiben csak te kérded egyre kellenek -e ezek a beszédek ? Igazolnak e valamit az eljövendő esélynek? Lehetett volna ,de nem így történt az ész nem kapaszkodott semmiben. maradt a napozás délben. [W.B.]