Lehetett volna

Lehetett volna

A hosszú utcán ahol lakom
zavart szél kavarog,
kora tavasszal napozunk
egy árnyékos padon
s mikor tenyered jelzi
jelenléted
egy nyugodt üzenet
kering szívünkben.
Csapzott hajjal a melegben
ébren álmodunk
egymás vállán nyugtatva
karunk.
Széljárta utcánkon
emberek jönnek mennek
délután felé,
időérzékünk meggyengült
mint annyi minden.
Ilyenkor könnyű a csevegés
nem akadályoznak semmiben
csak te kérded egyre
kellenek -e ezek a beszédek ?
Igazolnak e valamit
az eljövendő esélynek?
Lehetett volna ,de nem így történt
az ész nem kapaszkodott semmiben.
maradt a napozás délben. [W.B.]