Az élet küszöbén
Micsoda elcsépelt emberségek kik mellett suhannak árnyak, micsoda összetört élmények keserű világ végtelenségében. Forrong a boldogság mellettünk csillagokból gyúlt merészséget irányítják megnémult elménk és fől-föl csillannak tündéri képek. de suhannak velünk messzeségbe mert nem értékeljük a merészet, egyre követelünk hitetlenséget, arcunkon megjelenik a gyűlölet mire megértjük halhatatlanságunk hiányzik belőlünk a rejtett bátorság elvesztettünk mindent mi értelem a múló hajnalnak rejtett sugarán. De ítélkezünk makacs nevetéssel mások későn virágzó szerelmén micsoda elhagyott lelketlenség mi érzékelteti az élet könnyű terhét. Mert csobog a víz és fúj a szél és nyugalom partján szenvedünk megdobbanhat gyáva szívünk es mosolyt csal ártatlan hitünk.[W.B.]