Az élet küszöbén
kik mellett suhannak árnyak,
micsoda összetört élmények
keserű világ végtelenségében.
Forrong a boldogság mellettünk
csillagokból gyúlt merészséget
irányítják megnémult elménk
és fől-föl csillannak tündéri képek.
de suhannak velünk messzeségbe
mert nem értékeljük a merészet,
egyre követelünk hitetlenséget,
arcunkon megjelenik a gyűlölet
mire megértjük halhatatlanságunk
hiányzik belőlünk a rejtett bátorság
elvesztettünk mindent mi értelem
a múló hajnalnak rejtett sugarán.
De ítélkezünk makacs nevetéssel
mások későn virágzó szerelmén
micsoda elhagyott lelketlenség
mi érzékelteti az élet könnyű terhét.
Mert csobog a víz és fúj a szél
és nyugalom partján szenvedünk
megdobbanhat gyáva szívünk
es mosolyt csal ártatlan hitünk.[W.B.]
Megjegyzések