Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szemed tüzétől lett melegebb, lágyabb sok édes versem színtelen sora, szép hevülés, amit a tiszta vágy ad, de nem kormozza lángját be soha. Az hódított meg, a te tisztaságod, a férfit csodálom benned s a férjet s míg női kezem simogatni  vágyott, te lettél lassan féltett gyermekem. Azóta más vagyok; a rideg észnek ha volt hatalma tennivalóim felett, egy szebb világról, boldogabbról győz meg már minden perc, mit veled tölthetek. Egyszerre tűnnek el roppant komolynak hitt elvek, célok, harag, hetyke dac szememben arcok, tárgyak összefolynak, csak téged látlak, érzem simogatsz.[W.B.]

Dombtetőn állok roppant egyedül, lelkembe tompa színskála vegyül, szürke szememben éledő homály leplei között tömörül felém a táj. Hamuszínű felhők gomolygó sora arcomon árnyat vonultat tova, összezárt ajkam sápadt vonalát lázas törések sora vontatja át. Elfáradt kezem fonnyadt szirmú kék virág fejeket morzsol szerteszét, homlokom körül kénsárga levél erezett lapját tova sodorja a szél. Tudom, semmit sem adnak ingyen s valaki egyszer számadást kérne micsoda tűzben égne össze minden mert parázs igéket lüktet a szívem. Kékvirág kezemben szétporló  búzavirág szétporló tenyeremből szökken egy  láng a szívedbe beleloptam    a megkapott  hitet, de eltűntél ki érettem angyali zene lett. Azóta  végzetesen megkomolyodtam szerelmed, csalfa  emberek között dúlt esték, fáradt  emlékek mögött életem nagyon -nagyon megrögzödött.{W.B.] .

Az ébredés lassan környékez minket, lassan hántjuk le a verejtékes inget s a világ úgy szorul közénk, akár az ék. Áporodott szagát érzed-é? S mégis, nem tagadhatod, minden íze tiéd is, átkarol fénye belép s hiába, szép. Fordul az ember meleg ágyában s felkél, munkájához siet, kissé megáll egy kertnél s elnézi a téli madarak étkezését a havon. Az a gondolat nem fut keresztül a lelkén, mi lenne, hogyha mások hideg telkén ő éjszakázott volna egy havas padon? A nagy hidegben összehúzódik válla, amint elfordul, nem hallja, hogy az állat, a borzas madár fázva, utána csipog. Bizony, ha mereng s nem vigyáz magára az ember s másokra néz, kihűl a pára szájában és mindennap megfagyhat valakivel.