A magány--WILHELEM
Dombtetőn állok roppant egyedül,
lelkembe tompa színskála vegyül,
szürke szememben éledő homály
leplei között tömörül felém a táj.
Hamuszínű felhők gomolygó sora
arcomon árnyat vonultat tova,
összezárt ajkam sápadt vonalát
lázas törések sora vontatja át.
Elfáradt kezem fonnyadt szirmú kék
virág fejeket morzsol szerteszét,
homlokom körül kénsárga levél
erezett lapját tova sodorja a szél.
Tudom, semmit sem adnak ingyen
s valaki egyszer számadást kérne
micsoda tűzben égne össze minden
mert parázs igéket lüktet a szívem.
.
lelkembe tompa színskála vegyül,
szürke szememben éledő homály
leplei között tömörül felém a táj.
Hamuszínű felhők gomolygó sora
arcomon árnyat vonultat tova,
összezárt ajkam sápadt vonalát
lázas törések sora vontatja át.
Elfáradt kezem fonnyadt szirmú kék
virág fejeket morzsol szerteszét,
homlokom körül kénsárga levél
erezett lapját tova sodorja a szél.
Tudom, semmit sem adnak ingyen
s valaki egyszer számadást kérne
micsoda tűzben égne össze minden
mert parázs igéket lüktet a szívem.
| Kékvirág kezemben szétporló búzavirág |
szétporló tenyeremből szökken egy láng
Azóta végzetesen megkomolyodtam szerelmed, csalfa emberek között dúlt esték, fáradt emlékek mögött életem nagyon -nagyon megrögzödött.{W.B.] |
.
Megjegyzések