A megbocsájtás--Wilhelem
Gyűlölöd azt ,mit tönkretettem az átvirrasztott buja éjjeleket, tudom, majd visszakéred tőlem azt is, amit még nem is tettem. S a hévvel bíró győzelem érve még piheg,hiába kérdezlek téged még fáj az öntudatlan őszinteség az hogy emberibb lettél,ígértél. Nincs kegyelem:verseny győztes az, aki jobban gyűlöl, a bölccsé aki mindent karóhoz kőt ebként, okosé a kegy ,az idő mindenkié. Nem remélhetek újabb kegyelmet amíg bennem,új bűnök születnek és halálos szorításom mérgezett hiába igyekszem hősiesen elédbe . Most szíved fölé hajolok békésen, hallgatom és csitítom heves véred megvárom míg kegyelmes kezed végig simítja hevesen forró testem.