A megbocsájtás--Wilhelem

Gyűlölöd azt ,mit tönkretettem
az átvirrasztott buja éjjeleket,
tudom, majd visszakéred tőlem
azt is, amit még nem is tettem.

S a hévvel bíró győzelem érve
még piheg,hiába kérdezlek téged
még fáj az öntudatlan őszinteség
az hogy emberibb lettél,ígértél.

Nincs kegyelem:verseny győztes
az, aki jobban gyűlöl, a bölccsé
aki mindent karóhoz kőt ebként,
okosé a kegy ,az idő mindenkié.

Nem remélhetek újabb kegyelmet
amíg bennem,új bűnök születnek
és halálos szorításom mérgezett
hiába igyekszem hősiesen elédbe .

Most szíved fölé hajolok békésen,
hallgatom és csitítom heves véred
megvárom míg kegyelmes kezed
végig simítja hevesen forró testem.