Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Néha belebonyolódok halk létembe sem boldog sem búsabb nem leszek , mohó szemekkel közönyt nézek szólunk egymáshoz, éjben ingerülten . A világban szüntelen kínálkozik tánc annyi mindent kitalálunk mi emberek , néha senki javára szorítom kezem s hallgatom a felsorolt csalfa érveket . Oly nevetséges bűn lett az életünk , szerelmest játszunk körülményekre szívdobogás száma felragyog hévvel majd csel,felejtés ,csalódás a vége . Sóvárgások ismerős test közelségére enyhíti sokszor a érzéki ámításokat mágikus hétköznapok apró sóhajában , tragikussá válik a holnap meglátása . S állunk meztelen szemérmetlenséggel a harag és kíváncsiság pillanatában , lelkesen izzó becsmérlő beszédeink unják a mindig megismétlődő éjszakát. 10 Megosztás

 Öntudatom  szemébe  nézek, mélázva  sok  kis csillag  lángon s  mi  ott  lobog  a  szikrarajban, fény  és  árny, képpé  babonázom. Emlékerdőm  gyűjtött  rőzséjét ráhullatom,   csak  hadd  zizegjen pernyét-szitáló  lángok  táncát meg  nem  bámulták  soha  szebben. Jó  volna  így  megsemmisülni, mindent  az  örök  tűznek-tártan s  az  életet  mássá  igazítani jövőt-váró  főnix-halálban.