A tűzben

 Öntudatom  szemébe  nézek,

mélázva  sok  kis csillag  lángon

s  mi  ott  lobog  a  szikrarajban,

fény  és  árny, képpé  babonázom.

Emlékerdőm  gyűjtött  rőzséjét

ráhullatom,   csak  hadd  zizegjen

pernyét-szitáló  lángok  táncát

meg  nem  bámulták  soha  szebben.

Jó  volna  így  megsemmisülni,

mindent  az  örök  tűznek-tártan

s  az  életet  mássá  igazítani

jövőt-váró  főnix-halálban.