Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 E falak Téged rejtenek Oh, százszor boldog, szent falak Álmomban is kísértenek Ok tudják minden titkodat   .Jaj, hogy irigylem ablakod Ö láthat mindig, untalan  Még akkor is, ha becsapod  Mert telkednek nagy búja van   .Csak senki vagyok, kis kohold S vagy a holdnál tőlem távolabb  Kutyától is messze a hold, Mégis a holdra felugat   Én nem utánozom a kutyát, Árnyékod is elég nekem .Árcodnak bájos mosolyát ,Tavak tükrében keresem   Ha szemed nem nekem ragyog S a véred is másnak énekel   Míg vagy, míg élsz: boldog vagyok ,De m i lesz velem,  ha nem leszel?!

 Sosem hallott furcsa dallam dúlja alélt nyugodalmam búmnak konok falán győzve átaltőrve.                                                              .   Ajkaimon széles ívben zeng föl vér buggyan így tépett sebből vonagló szám belerándul s bele fájdul.   Mint a rab, ki rácsát törve inog gyenge lábán felfelé száll, amerre vonzza várja szabadsága.   M int a rab, ki rácsát törve M int a rab, ki rácsát törve száll, amerre vonzza várja szabadsága.   Be vegyül a szélzenebe másan száll föl az égbe köszöni a szabadságát s a halálát.                        

Ne zúduljon mint fergeteg, ne fojtogasson széllel, ne vakítson mint villámcsapás vízesésként ne érjen.   A fergeteg útjába állok, harcra kelek a széllel villámcsapásra riadok s a zuhanás ellenségem.   Hogy el ne döntsön indulat s mellettem megállj te úgy jöjjön hozzám, a szerelmed mint első hó tavaszi nap s ahogy a harmat gyöngye száll le.

 FELLEG Nem érzed? Folyton itt kisért Valami szürke felleg és félek,  nem tudom miért   hogy ránkszakad és ellep   .Manók gomolygatták talán sóhajókból felettünk ,míg szívünk ritmusos dalán mámorosán merengtünk   ,vagy viharzó lehelletünk sóhajhangon süvöltve gyűjtötte régen  messzetünt emlékeinkből össze   .Én érzem, folyton itt kisért beárnyékolva hangod csilingelő ezüst színét, amíg fejed lehajtod.   Most hirtelen szemedbe száll riadt villámot szórva s terhét is záporozza  már keservesen zokogva  

  Szórd  szét  bő  tenyeredből az  esőcseppeket, híg  magvait  az  égnek vesd  el  a  föld  felett! Hadd  nőjjön-növekedjék friss  vetésed,  a  sár ,a  tág  tengeri-táblák :a  tengersodrú  úr. Nézd,  mindenütt  vad  árkok ,fölszántva  már  a  tér s  morzsolja,  boronálja ércfogú  harcszekér, magvaid  gyöngyét  hörgő trágyával  keveri —:  hajszálakba  zilálnak hajszálgyökerei! Szórd  szét  bő  tenyeredből az  esőcseppeket, híg  magvait  az  égnek hinjtsd  el  a  föld  felett !Hadd  nőjjön-növekedjék a  sár:  e  vak  vetés ,ékítse  vér  pipacsa, kékítse  szenvedés. Hisz  ez  való  a  féreg embernek,  ez  való ,az  lett  megint,lám   az  lett:sár  férge,föld faló .Az  újra:  csúszómászó ,aljas  és  keserű, bús,  átokvert  gyűrűit vonszolja,  mint  a  nyű.   ,             ,                                                      

 Ma tavaszi, szeles délután, számon nem remeg üzenet s ha rám borul a hűvös fényü est akkor sem írok levelet.   Ma,olyan nap ez is, mint a többi ma sincs sokkal több fájdalom emlékek sem kószálnak sűrűbben nem rázzák meg az ablakom.   Ma, tollam csak úgy téved kezembe ahogy máskor is, felveszem, ezt a verset nem küldöm senkinek megírom épp, hogy meglegyen.   Ma, a Miatyánk is pont olyan, mint máskor, sokszor azelőtt, és életsirató kiáltás sincs, két rejtett sóhajtás között.   Ma, tavaszi szeles délután számon nem remeg üzenet, s ha rám borul a hűvös fényü est akkor sem írok levelet.