Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Most olyan vagy mint a napsugara nem érzem én az éjszaka kék csóváját, de  jöjj mellém ,    jöjj mellém ,   te kedves vágyom  ö lelésedre,csak hozzám érj. Ha téged látlak, be kedves aranyfény e szép gondolattal, ím, gondolkozván ha árny vagyok én s te pedig a napfény, sugárként égj és mindig így ragyogj rám. ölelj meg engem, mindig, fénytelen miként a rím a rímet énekemben, amely itt rólam néked hírt üzen ölelj, mert életem ismét messze kerget s  a régebbi friss fényt bontó reggelek újabb virradását nem szabad  hinni sem.[W.B.]

Szavad hozzám nem ér el semmiképp a zajt őrizem semmit se hallok én, csak úgy beszélsz mint tengermélyben hullám üvölt a nedves part medrén. En vagyok a tő, mitől a rügy kitárul és te a föld kérgén csak rés. Amíg köréd ezernyi hullámgyűrű tódul szétfutván engem messze eltaszít. Szavad hozzám nem ér el semmiképp jó társként parancsaid lesem, az égi hatalom távoli szögletében már kimúlók és mégsem látsz meg. Szavad erős, fentről csapódik arcomon mit vadul vissza zeng e rideg test mert közted és köztem szörnyű hangon a vétkem mint megvadult ütközet.