Ölelj meg engem--
nem érzem én az éjszaka kék csóváját,
de jöjj mellém, jöjj mellém, te kedves
vágyom ölelésedre,csak hozzám érj.
Ha téged látlak, be kedves aranyfény
e szép gondolattal, ím, gondolkozván
ha árny vagyok én s te pedig a napfény,
sugárként égj és mindig így ragyogj rám.
ölelj meg engem, mindig, fénytelen
miként a rím a rímet énekemben,
amely itt rólam néked hírt üzen
ölelj, mert életem ismét messze kerget
s a régebbi friss fényt bontó reggelek
újabb virradását nem szabad hinni sem.[W.B.]
Megjegyzések