Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Szennytelen örökös messzeségben, ki mindig szívedhez-közel áldozók világ-balsorsaként, mégis észrevétlen, íme az értékelésem még nem  változó. Ráhajló baráti fények szőttesében előre tolakszik, mint égi ladik, örök-derűs szerelmem ünnepében a kívüled forrongó szomjúságig.   Idegen zaj cikázik domború hátán mely mindent elfogad és visszakér érintetlent szül a homorú belsőn   a nála ragyogóbb vágyak szeletén szinte hozzájuk-durvultan leteper, de nem ő lett más, csak leple, a rejtő.    

  Ne sírjatok, mert a  nyári élet nem fogy, még lenge suhanások, elúszó pára, meg nem értett terhes  gondolat tarka s  a szélben ringó virág még visszarogy. Félig csupasz a kert,csak meg ne fázzál még oly távol lehet az ősz és  közben mellettünk áll, de még ereje bilincsben árnyékában  fényes  Hold süt át a vágynál.. Bőrömre zöld fényt oroz sárga  félhomály s két szemem tiszta  könnytől elsötétül, az ősz lehelete finoman  vállamra serdül arcomra  száll egy  pilleszárnyú angyal báj. Ilyenkor szíved lüktetése szívemre  üt, feszes nyálkás indák fonódnak derekamra, te vagy közel itt, fönn, lenn, jobbra, balra, mint egy élő koporsó, átfogsz mindenütt. Titkos asszonyi-férfi szem buján megölel lágyan-hatalmasan az éggel és a földdel, medencém körül egy szempilla szökdel másvilágra küld,hol  bújtat egy szeretőt.

Buzgalommal törekszem érted, hogy meg ne bántsam szíved,  mint álomból ébredő megértések  csak képzeletben engedelmesek. Mert álmomban riadtan kereslek felém merednek  apró ijedelmek hallgatok köztük, gyenge a lelkem soha meg nem fogom érteni őket. De van egy álmom mi kéjes öröm görcsbe meredt testem- kegyelet, olykor enyém tested ,bőröd ,szíved enyém férfi karod  s a lüktető ered. Beszívom illatod, átitat ,érezlek félek hogy másnap már nem leszel álmomban enyém minden testrészed  csodás álmomban bármi történhet. Áltatom magam karodon fekve nem érted, hogy mennyire kellesz, enyém minden örömöm kegyelme olyan vagy ,mint egy görög isten.