A vágyon is túl

 

Ne sírjatok, mert a  nyári élet nem fogy,

még lenge suhanások, elúszó pára,

meg nem értett terhes  gondolat tarka

s  a szélben ringó virág még visszarogy.

Félig csupasz a kert,csak meg ne fázzál

még oly távol lehet az ősz és  közben

mellettünk áll, de még ereje bilincsben

árnyékában  fényes  Hold süt át a vágynál..

Bőrömre zöld fényt oroz sárga  félhomály

s két szemem tiszta  könnytől elsötétül,

az ősz lehelete finoman  vállamra serdül

arcomra  száll egy  pilleszárnyú angyal báj.

Ilyenkor szíved lüktetése szívemre  üt,

feszes nyálkás indák fonódnak derekamra,

te vagy közel itt, fönn, lenn, jobbra, balra,

mint egy élő koporsó, átfogsz mindenütt.

Titkos asszonyi-férfi szem buján megölel

lágyan-hatalmasan az éggel és a földdel,

medencém körül egy szempilla szökdel

másvilágra küld,hol  bújtat egy szeretőt.