Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Szeretnélek  úgy  megölelni, mint  anya  haldokló  magzatját mint  templom  kövén  fetrengő  koldus az Atyát.. . Úgy  érzem,  hogy  testemből  szakadtál s  vívunk  egy  átkos,  szörnyű  kavargást bolygók  vagyunk  és  mint  a  bolygók kergetjük  egymást. Szeretnélek  úgy  megölelni hogy  kettőnk  élete  egy  legyen láttál  csodát,  mikor  a  lázas  égen csillag  bolyong  s  tovább  megyen. Hiába  vonlak  most  szívemre: átfog  a  Sors,  mint  vad  hurok, megpörget s  ismét jöhet  a  hajsza  vagy  elérlek,  vagy  széthullok.

 Az  élet  múlik  s  annyi,  annyi  még mit  elvégezni , nincs  idő  elég szűz munkák és  versembriók halotton és  annyi  álom  félig  álmodottan és  annyi  eszme  végiggondolatlan, mindenhol  és  mindenkié. Zárul  a  sorskapu,  hiába  zörgeted s jaj,  ha asszonynak  teremtett  végzeted félig  sem  álmodtad sínylődő  álmodat füstrongyokká  vedlik  az  izzó  gondolat Én is fehér hajú, csüggedt asszony fejem a  boldogtalanság fájához hadd verjem siralmas  közöny-fához,véres  fehér fához sírni  azokért kikért  álmok lángja égett s  kik  mégis,  dermedten,  egy  életen át búsan  várjak a kés hideg, fényes vasát. De   szabad-é  nekünk  siratni  magunk, balga panaszba  tördelni szavunk,  köztünk,  aki  élt,  köztünk, ...

  Hálátlan vagyok Érzem hálátlan vagyok az élettel, nem hatnak meg káprázatos szavak, kapok mindent pénzt, hírt, szeretetet s én? mégis elégedetlen vagyok. Nagy dolgot belőle mért csinálnék? amit adnak férfiak, csak finom hitel, kétes haszon, mint minden ajándék, ez mind igaz de viszonozni kell. Szomorúan és alázatosan belátom butaság minden ajándék s mélázom miért tanították meg a férfiak a nőket elszédíteni apró csecsebecsékkel. Türelmetlen dühvel utáltam mindig a műveletlen s főleg buta férfiakat vannak dolgok mit nem értenek meg a tudást: az eszesség, vágy és akarat. A nagyra becsült képességeken túl vannak rejtelmek forró hevülések, melyeknek szárnyán kopott életünkben a szeretet varázsa belebeg hevesen.