Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Szemben velem és szemben bánatommal ’Gyércsillagos tavaszi éjszakában, Te felderengtél szobám ablakában   Ezüst kalászok közt hanyatt lebegsz már Fejed lelankad alig deleidben És tőlem elforduls' a nyárelőben   Űznek mohó, káprázóbb égi képek Babonás Ollós tár nyomodba farkat S a hetyke Nyilas célozgatja sarkad.   Eredj, Szeplőtelen. Emelt karodba Súg árkénedhez már hozzáarattad Keeservét annak, ki ott sírt alattad.   Es vidd esztendős útadra szenvedésem Ringasd át enyhébb tájak éjjelébe Az igaz Nap s a szánó Hold elébe.   Az ő nyomukban nő a fény s a harmat Ott kell fakadni mind a jófüveknek Melyekben ír gyűl meg beteg szíveknél.   Te hű vagy, s hívek fenn az égi pályák Megjössz és meghozod, miképp ígéred Tartsd számon, amit újtavaszra kérek   Legyen majd másé minden víg ajándé ,Reményzöld ágat ne tördelj szívemnek S pipacsbimbóját ifjú szerelemnek.   A békefűből szedj nekem maroknyit Hadd áldjalak meg, hogy míg áthaladtál Az Ég mezőin, értem is arattál.                

 Zord hegykatlanban fénylőszemű ház Fölötte kigyúlnak a csillagok Bent léha lárma,kinn az udvaron A nagy hegyekkel egyedül vagyok.   Égig felérő hószitáit falak Csillag hintette messzi-meszi ég Nektek az én fájdalmam idegen S nekem idegen e vad messzeség.   Fájdalmamat dacos váddal kiáltom Idegen hegyek szikláira fel Mélyre bukott nép bús szívű fia Némák a sziklák. Senki sem felel.   Sötét a katlan, sötét a szívem gyűlölködők a titáni falak Döbbenve állok: törpe idegen Félek: dörögve reám omlanak.

 Mindenkié Kacag estétől reggelig Muzsikál Tányéroz, S ha valaki rátekint, Mosolyog. Ha szólok, Meghajol, S megvillogtatja fogsorát Tovább libeg, Minden mindegy.   Ő csak szórja víg mosolyát  Szabályosan. De sokszor nem teheti Zenészszbály Arca megnyúlik, Szeme semmibe vesz Halvány Szenvedő Madonna-képet ölt Akaratlan. Egyformán mindenkié Virágot kap, szép szót ,bókot Van ki érte vért is öntött, De amikor hazagondol  Egyedül van !Árva .Senkié.