Zord hegykatlanban

 Zord hegykatlanban fénylőszemű ház

Fölötte kigyúlnak a csillagok

Bent léha lárma,kinn az udvaron

A nagy hegyekkel egyedül vagyok.

 

Égig felérő hószitáit falak

Csillag hintette messzi-meszi ég

Nektek az én fájdalmam idegen

S nekem idegen e vad messzeség.

 

Fájdalmamat dacos váddal kiáltom

Idegen hegyek szikláira fel

Mélyre bukott nép bús szívű fia

Némák a sziklák. Senki sem felel.

 

Sötét a katlan, sötét a szívem

gyűlölködők a titáni falak

Döbbenve állok: törpe idegen

Félek: dörögve reám omlanak.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS