Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ha elmész tőlem ne nézz vissza, bár végtelen enyém lehettél volna barna bőrödön még játszana kezem így kínos bánatba bujdosik szívem. Magamba vésem utolsó tekinteted a testednek utolsó langyos illatát sötét nézésed már nem az enyém, fénylő arcom varázsba átadja magát. Végső kegyelemmel csak ráncos gőg mi visszatartana vonagló testemben bűnöm csak az hogy megaláztatásban elvesztette szívem a hitét te benned. Most nincs mit tennem,várakozok, összefont ujjaim görcsbe szorulnak, nem maradt semmi a megtört hitemből az agy volt az úr szívem rá hallgatott. Kimondani is nehéz kéjes szégyenem a szó mi megsértene bennem maradt , közös mozdulatainkért gyűlölöm magam árvaságomban megalázom önmagam ./W.B./

A néhai álmaim érzelmes útjain halk léptekkel követett árnyam s a tavaszi éjszaka szeles porain régi érzéseim után bolyongtam . Magas hegyek ormain lenéztem figyelve a szent színes ébredést a messzi felhők redős tenyere alatt madár szárnyak csattognak titkokat. Ma már eltűnt kedvem képzelete egyszerű titkaim repdesnek felém rongyos ég peremén lengedezve lecsüngnek bolyhosan emlékeim . A már sehol sincs világnak hajnalán elbújtak titkos álmaim nevetve csak a felragyogó napnak karimáján mosolygós arccal jönnek keresve régi lelkesedő kedvem fodrait madár füttyben áztatott álmaim hegyek büszkén bírják lángolásom keblükbe fogadják tündéri álmom. És felfordított Világnak ébredésén megtalálom eltűnt epedő képeim míg te megóvod tündéri kacajjal sóhajba torkolló csendes lépteim. {W.B.}

Mint áramkör hiányban szenvedő robot lóbálom karjaim,lábaim egy végben túlhevült áramkör esztelen fejemben mozgásba indítja utolsó kerekem. Szívtelen világban élni meglehet bársony elemekkel indítóm életem fényesre sikált kapcsoló táblámban rövid zárlat okozta hegek véreznek . Könnyű az élet robotos világban értelmetlen mozgok, előre meg hátra nem kéri számon senki kívánságom , bukdácsol áram nélküli boldogságom . Időnként megpendül bennem egy löket mutatja utamat merre ,mennyire pozitív anódom régen csődbe jutott kicselezett velem negatív katódom. S ha csip az áram túlfűtött szívemben csak hamu a káoszban ,kábelek világa táncra perdülnek egymással érintkezve , s megsemmisítik testem mindörökre./W.B.