Tündéri álom-WILHELEM

A néhai álmaim érzelmes útjain
halk léptekkel követett árnyam
s a tavaszi éjszaka szeles porain
régi érzéseim után bolyongtam .

Magas hegyek ormain lenéztem
figyelve a szent színes ébredést
a messzi felhők redős tenyere alatt
madár szárnyak csattognak titkokat.

Ma már eltűnt kedvem képzelete
egyszerű titkaim repdesnek felém
rongyos ég peremén lengedezve
lecsüngnek bolyhosan emlékeim .

A már sehol sincs világnak hajnalán
elbújtak titkos álmaim nevetve
csak a felragyogó napnak karimáján
mosolygós arccal jönnek keresve

régi lelkesedő kedvem fodrait
madár füttyben áztatott álmaim
hegyek büszkén bírják lángolásom
keblükbe fogadják tündéri álmom.

És felfordított Világnak ébredésén
megtalálom eltűnt epedő képeim
míg te megóvod tündéri kacajjal
sóhajba torkolló csendes lépteim. {W.B.}