A felkelő nap országa
Az égperem megint megéled, hol tegnap hirtelen elfakult a nap, és torz testéből a barna éjnek hajnal-vércseppek csurrantak. Az álom meglapulva jár még a részeg világ fájó lényegén, de már eltűnt a holdas árnyék a csillagtábor szürkén égén. Háromszor is, vagy többször is tán a dombvidéken, mi nem -magas, rikolt, hangját ércezve tisztán, rikolt egy cinikus ébredő kakas. A pír, ami a szóra lesve-lesel szétömlik, mint a drága friss tej, s a hajnal rózsaszínű könnyén fényt áraszt minden csöppke hely. A lassan, lustán ébredő világot betölti a kakas érces hangja és minden éled, mintha áldott remény bimbót fakasztana. S az ember felfigyel a reggelben s megkérdi titkon egy- a mást: a kakas szó vajon ma mit jelentsen, Megváltást-e vagy titkos árulást ?