A felkelő nap országa

Az égperem megint megéled,
hol tegnap hirtelen elfakult a nap,
és torz testéből a barna éjnek
hajnal-vércseppek csurrantak.

Az álom meglapulva jár még
a részeg világ fájó  lényegén,
de már eltűnt a holdas árnyék
 a csillagtábor szürkén égén.

Háromszor is, vagy többször is tán
a dombvidéken, mi nem -magas,
rikolt, hangját ércezve tisztán,
rikolt egy cinikus  ébredő kakas.

A pír, ami a szóra lesve-lesel
szétömlik, mint a drága friss tej,
s a hajnal rózsaszínű könnyén
fényt áraszt minden csöppke hely.

A lassan, lustán ébredő világot
betölti a kakas  érces hangja
és minden éled, mintha áldott
remény bimbót fakasztana.             

                    

S az ember felfigyel a reggelben
s megkérdi titkon egy- a mást:
a kakas szó vajon  ma mit jelentsen,
Megváltást-e vagy titkos  árulást

?