Érdemelten--WILHELEM
Voltam ébredésben ,könyörtelen mikor már minden elveszett sajnálat ült arcomon eleven szenvedés nélküli értelmetlen. Átkos tűzszikrák táncoltak , öklömben forgattam haragom féltően óvtam ,de keservesen játszottam velük elszédülten. Mert lehet az élet egy ajándék bár törtető keserű öntudat kísér átfogó karok gyürüként ölelnek ha nincs értéke, bárhogy is dicsér . Mert ábránd leszek üres légben keresem majd támpontom egekben rózsákat fűzők telt kontyom ékére és áldom az isteneket bőségesen. Fájdalmam nyugszik tovább csendben siralmas imáim suttogom képzeletben , sajognak vágyaim kedv vsztetten és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.