Érdemelten--WILHELEM
mikor már minden elveszett
sajnálat ült arcomon eleven
szenvedés nélküli értelmetlen.
Átkos tűzszikrák táncoltak ,
öklömben forgattam haragom
féltően óvtam ,de keservesen
játszottam velük elszédülten.
Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyürüként ölelnek
ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .
Mert ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.
Fájdalmam nyugszik tovább csendben
siralmas imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedv vsztetten
és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.
Megjegyzések