Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Hajók  járnak  az  ablakom  előtt .Vitorlájuk  nagy  pilleként  suhan .Egyikkel  egyszer  elmegyek,  tudom ,s  a  kék  viz  nem  mutatja  meg  utam .Mert  cinkosom  régtől  a  tó  s  a  nád. Bőgőjük,  sípjuk  lágyan  csalogat .A  pákász  már  sarlózza  fekhelyem, ,s  a  hold  igér  elbűvölt  lányokat. ' Suhanj  hajóm,  mint  hegyet  a  rom ,idézze  tornyom  hajdani  helyem ,a  verseim  és  Eszter  jó  szivét kedves  anyám  kezébe  fektetem.

 Nem találsz rám többé Lopva jöttem el Ne keresd a nyomom, Eső mosta el.   Ne keresd a könnyem Beitta a sár Ne várj vissza többé Soha, soha már   .Szívlombú fákat Tépdesett a szél, Szívem is sajgó Tépett falevél.   Szádldosva hullt aSáros földre le, Zokogva gördül, S nincs ki fölvegye.

 Őrt állt a fájdalom közöttünk Egymásba szabadulni vágytunk Gyötrő szeme öleléséből, Mint terhes kínból könnyű könnyünk. De konokul vigyázta vágyunk Szemünkbe másikunk szeméből Magánytalanság sohaja hördült. De rá engedtük rejtő könnyünk Ahogy rikoltó mámra zengem E visszanéző lágy dalom És csillogtatva eregettük, Hogy fényétől varázslat verten Elaludjék a fájdalom. S vert a varázs  elszenderedtünk.

Langyos este a sötétbe néztem Néztem a sötét homályt A csend utáni vágytól égtem Mentem lágy hangja után Léptem előre némán, bután.   Hallottam, amint a csend hallgatott S éreztem bódító illatot.