Ort allt a fajdalom

 Őrt állt a fájdalom közöttünk

Egymásba szabadulni vágytunk

Gyötrő szeme öleléséből,

Mint terhes kínból könnyű könnyünk.

De konokul vigyázta vágyunk

Szemünkbe másikunk szeméből

Magánytalanság sohaja hördült.

De rá engedtük rejtő könnyünk

Ahogy rikoltó mámra zengem

E visszanéző lágy dalom

És csillogtatva eregettük,

Hogy fényétől varázslat verten

Elaludjék a fájdalom.

S vert a varázs

 elszenderedtünk.