Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Már rég mendegél legyengülten, az idő elseperte névtelen lépteit a férfi ki tengert kémlel messze egy fájo ég csillog benne a szeme. Sötétben ismeretlen fény bizsereg apró sóhajtások törnek fel önkénten nincs neki semmije :neve, fegyvere, időnként korlátnak dől gyenge teste. Kabátján sorakoznak rendre érmek miért  kapott sok keresztet-rejtélyek, mert a népét keresztre feszítették sok éve már a rendszer üldözöttje. Azóta keresi a tengert - mentségért a szerencse forgandó,ördögi kísértés veszélyes hit-,hirtelen látja a tengert gyönyörűséggel lép felé a hősember. Szíve fáj de a tettnek  áldozata lett, híre elmosódik, a mártír koszorú reped s a honvágy ül benne , hihetetlen érzés hogy titkát magával viszi a kék tengerre.

Üres lett minden hiányodban lázasan keresem kesernyés illatod, s várom nesztelen türelemmel szűz éjszakában kinyílni ajtód. De minden ott van kint dicstelen bennem szunnyad a láz meztelen s tékozló szemrehányások között veszteségbe botlik őszinteségem . Fontos üzenetek érkeztek illatosak tele tiszta sorok halmazával s töprengő alázatom fércén magamban botlanak háborgások. Mert ugye fáj neked is az ébredés körül ölelve ittas melegséggel szédülő fejemben értelmetlen sercegnek közönséges szennyek. S a vágtató szeleknek zűrzavarán még keresem tested melegét , de holt avarban száraz levelek közt már csak alázatom fáj rémek között .{W.B.