Csak alázatom fáj--WILHELEM

Üres lett minden hiányodban
lázasan keresem kesernyés illatod,
s várom nesztelen türelemmel
szűz éjszakában kinyílni ajtód.

De minden ott van kint dicstelen
bennem szunnyad a láz meztelen
s tékozló szemrehányások között
veszteségbe botlik őszinteségem .

Fontos üzenetek érkeztek illatosak
tele tiszta sorok halmazával
s töprengő alázatom fércén
magamban botlanak háborgások.

Mert ugye fáj neked is az ébredés
körül ölelve ittas melegséggel
szédülő fejemben értelmetlen
sercegnek közönséges szennyek.

S a vágtató szeleknek zűrzavarán
még keresem tested melegét ,
de holt avarban száraz levelek közt
már csak alázatom fáj rémek között .{W.B.