Ha lejárt- Wilhelem
Aki megjárta már egyszer hogy fejére csapott a világ ne sirassa bús csillagvilágát szívet sem kap újat,lejárt az idő,feneketlen sötét ürben csöndben turkálhat magányt. hol mindent köd fed és árny, zsebeiben kotorászhat kedvére emlékképek homályos foltját megnézheti kis emléktábláját, kiseperheti szívéből a morzsát a megalvadt vérének mocskát. Aki sosem kapott napsugarat mivel melengetné hideg testét ne akarjon saját reménysugarat legfentebb értékelje jovo vesztét ha csöndes szürke este,homlokát befedi a köd, saját szempontján, szomjas torokkal, repedő ajakkal suttogja megterhelt szíves baját akkor megtudja, hogy sosem lesz már testvér ,barát ,akár egy társ, remegő kezekkel simítja homlokán zilált haj tincseinek szürke árnyát /W.Bjógi védettség]