Ha lejárt- Wilhelem

Aki megjárta már egyszer
hogy fejére csapott a világ
ne sirassa bús csillagvilágát
szívet sem kap újat,lejárt

az idő,feneketlen sötét ürben
csöndben turkálhat magányt.
 hol mindent köd fed és árny,
zsebeiben kotorászhat kedvére

emlékképek homályos foltját
megnézheti kis emléktábláját,
kiseperheti szívéből a morzsát
a megalvadt vérének mocskát.

Aki sosem kapott napsugarat
mivel melengetné hideg testét
ne akarjon saját reménysugarat
legfentebb értékelje jovo vesztét

ha csöndes szürke este,homlokát
befedi a köd, saját szempontján,
szomjas torokkal, repedő ajakkal

suttogja megterhelt szíves  baját

akkor megtudja, hogy sosem lesz
már testvér ,barát ,akár egy társ,
remegő kezekkel simítja homlokán
zilált haj tincseinek szürke árnyát /W.Bjógi védettség]