Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Az időt nélküled elvesztettem szét váltak percek értelmetlen, tébolyi csend fekszik mellettem kopognak szerelmet, véletlent. Fulladt mámorban elvesztem, öntudatlan félig védelmeztem lázas tüzet mi bennem szétesett lángja már rég kiégette lelkem. Ajkam és repedt ajkad között hideg jég fullánk beköltözött testem sejtjei elüszkösödött mennyi hazugság s őszinteség. Nélküled az idő megdermed szeretni csak fölfelé érdemes, semmi sem olyan mint régen szerelmem elveszett veled. Visszapörgetném reménytelen és szemem lesne ébrenlétben, de csak csendes emlék közt nézem az elszaladt perceket. A csöndnek csapdájába estem, pupillámon szárnyal tekintetem, a messzeség kapujában állok és várlak tűzláng és füst között.[W.B.]

Kék ég feletted és haragoszöld lent városi ember már ennek is örvend tavaszi  kék ég,de különös minden, a parki fasor s hatalmas  maros híd. Napsugaras délután, ünnepi díszben sétálnak vígan gyerekek,édes párok. e virágos táj színes tengere mellett felhők sem festenek szebben az égen. Maros-gát fölé is lágy glóriát vet a tavaszi mámor, mely élni kíván, nefelejcs nyílik picivel lejjebb hol  temető  őrzi  holtak  örök álmát. Tavaszi kék ég,szédítő magasság, eget és földet nagy, összekötő sáv szeplőtlen derűddel teltig itasd át minden  parányi élő szív kamráját. Ragyogó hajnalon jött meg a május, illatos rétek és erdők burkából szépért rajongók e tört földi pályán, s énekelek angyalok víg citeráján   .[W.B.]