Szabina és a béka

Volt egyszer mint még soha , egy csodálatos lány  Szabina néven Jó lány volt, de nem túl okos, de vidám, de nem mondhatjuk, hogy a szépség ragyogott; és mint kiderül, minden rendben lett volna, ha nem lett volna egy rossz mostohaanyja. Tehát a gyönyörű ruhák, édes sütemények és a barátokkal való játék élvezete helyett a házimunkát kellett elvégeznie: padon térdepelve mosta a padlót súrolókefével és könyökig feltűrt blúzban hideg vízben mosta a ruhákat. . És minél keserűbb volt a munkája, annál inkább utálta mostohaanyját. Ha éjjel ébredt meg  akkor nem volt elég korai; ha ebédet főzött, akkor nem volt elég jól főzve. Szegény Szabina naponta olyan hosszú ideig dolgozott, és a  mostoha anyja  mindenkinek azt mondták, hogy nem egészen normális.
Egy napon a mostohaanyja úgy döntött ,, hogy megszabadul tőle.

-Te gyerek - mondta -, vedd ki azt a szitát, és menjél a Világ Végére a  szökőkúthoz s amikor megtaláltad, töltsd meg a szitát vízzel, és hozd vissza nekem. És ne feledd, ne pazarolj egy cseppet sem . Jó utat és sok szerencsét kívánok.

Tehát Szabina aki soha nem mondott ellent anyjának   megkereste a szitát majd elindult a Világ Végére,a  kút keresésére . Egyszer  találkozott egy kocsival, amely megállt, hogy meghúzza a ló hevedereit.


- Hova indultál drága gyermek ? És a kezedben mit viszel?

- Megpróbálom megtalálni a szökőkutat a Világ Végéről - felelte a lány,  a kezemben egy szita van amit meg kell töltsek vízzel
A kocsis  nevetett magában  és azt mondta, hogy bolond, ha az agyán megy keresztül, hogy ilyen szökőkúton keressen. Majd bólintott egyet s visszaült a kocsiba megverte a lovat, és ott  hagyta a szegény Szabinát az út közepén .

Lassan sétált, és hamarosan látta, hogy három fiú labdával játszik egy fogadó udvarán.

- Hova mész ,kérdeztek a fiuk  és mi van a  ott  a kezedben?

"Megpróbálom megtalálni a világ végén lévő szökőkút" - mondta. Ez egy szita, melynek tartozom vízzel. Meg kell töltenem.
Mind a három fiú annyira csodálkozott , amennyire csak tudtak , és  visszaválaszoltak
 - Ne keresd nincs is ilyen kút a Világon.
Szabina tovább húzza a lábát, és mindenkit megkérdezett tudja-e, hol van a szökőkút. De senki sem tudta. Egyesek gonoszok voltak, mások sikoltoztak, mások azt mondták, hogy segítettek volna neki, ha tudnának, de nem tudták, hogyan kell csinálni.

Végül látott egy összeaszalódott öreg nénit , aki lehajolt, és keresett valamit, amit a kocsi hátrahagyott. Elkopott kabátot  viselt, fogai nem voltak, és egy sártócsába hajolt, amelyben a sár meg latyakos volt.

- Mit keresel, nagynéni? - kérdezte Szabina.

- Két lejem volt, hogy kenyeret vásároljak magamnak, és ha nem találom meg őket, akkor nem lesz mit egyek  ma este.

Tehát Szabina segít neki pénzt keresni, és azonnal meglátta, éles szemével.

-Köszönöm - mondta az öregasszony rekedt hangon. Soha nem találtam volna meg  egyedül, be kell vallanom. Most mondd el nekem, hova indultál és mit fogsz tenni ezzel a szitával.

A világ végén lévő szökőkúthoz megyek - mondta Szabina -, de attól tartok, nincs ilyen hely a földön.Amikor odaérek kötelességem, hogy megtöltsem a szitát vízzel és vigyem haza a mostoha anyámhoz.

- Igen, tudom  - mondta az öreg -, a Világ Végén valóban  van egy szökőkút, és elmondom, hogyan kell megtalálni. Ami azt illeti, amit csinálsz odaérve, az a te problémád.

A néni  megmutatta neki az utat a egy élő kerítés  tetejéről.
Az élő kerítés repedésén keresztül azt mondta a távoli domb felett, a sziklás ösvényen, a rét mentén, majd a völgy alján , és  csak tartsa  úgy , ahogy korábban tette. Az út hosszú de de ne ijedj meg neked tűnjön rövidnek és a rövid út megtalálása érdekesebb.

Szabina köszönetet mondott neki, és az idős asszony megsimogatta. Az élő kerítés repedésén keresztül Rosemary a szitával sétált, a domb felett, a rét melletti ösvényen, amíg a mély völgybe nem ért, és  elért egy nedves, nagyon zöld  sivatagra... És a völgy végén volt egy szökőkút. Hatalmas borostyán és mohával borított hely, hogy csak alig  vette észre. De kétségkívül van, és még a Világ Vége szökőkútja is volt.

Szabina  térdelt a padon, a kút közelében, és beleveti a szitáját a vízbe. Sokszor elsüllyedt, de a víz minden alkalommal átcsapott a szita lyukain, úgy, hogy benne ne maradjon még nyoma em a víznek.

"Soha nem fogok sikerülni" sóhajtott. Soha nem lesz vízzel töltött szita, amit  hazavigyek Ahogy azt hitte, hogy szenvedése soha nem ér véget, hallott egy béka brekegést  és egy zöld és kövér béka, ugrását a páfrány levél alól.

-Mi történt? - kérdezte a béka.
Szabina elmondta neki.

-Ha megígéred, hogy egész éjszakát töltsz azzal, amit mondok, segíthetek.

- Természetesen megígérem - mondta Szabina türelmetlenül. Bármit is akarsz, csak segítsél nekem.

A béka egy pillanatra  egy kicsit  gondolkodott, kétszer nyelt egyet, és suttogta:

"Ragasszad mohával és kenjed meg agyaggal,

 tedd bele a vizet es térj vissza az  ismert útra. "-

Szabina  összegyűjti a kútból a zöld és selymes mohákat, és ezzel fedezi a szita alját. Ezután nedves agyagot sajtolt, és az mohára terítette, addig nyomva, amíg a szitán lévő lyukak meg nem töltődtek. Ezután bemerítette a szitát a vízbe; és a víz ott maradt nem csepegett ki egy csepp sem.

"A lehető leggyorsabban haza kell mennem" - mondta neki, visszatérve . Köszönöm, drágám, köszönöm, hogy segítettél. Soha nem gondoltam volna erre egyedül.

- Igen, nem is  hiszem, hogy gondoltad volna, brekegte  a  béka. Óvatosan vigyed a  vizet, és ne felejtsd el az ígéreted.

Szabina emlékezett arra, hogy megígérte a békának, hogy egész éjjel megteszi, amit csak akar. Nem gyanította, hogy a béka megígérte, hogy bármilyen kárt okozhat neki, ezért hálás volt. El tudod képzelni, milyen meglepett volt a  mostohaanyja, amikor otthon meglátta. Remélte, hogy egyszer és mindenkorra megszabadul ettől a lánytól. De most  visszatért, kicsit fáradtan az utazástól, és vízzel töltött szitát hordott, ahogy neki mondták. .

 Ehelyett arra késztette, hogy vacsorát készítsen mindkettő számára, majd mossa le az edényeket, mintha semmi sem történt volna.

És amint az éjszaka érkezett megdöbbent, amikor valaki  kopogtatott az ajtón.

-Ki lehet? - kérdezte mostoha anyja. Szabina az ajtóra mutat, és azt kiáltja:

- Ki van itt, és mit csinálsz ebben az időben?        Béka hangja volt :

                            "Nyisd ki az ajtót, és engedj be,

                              gyorsan nyit, idő telik el;

                              hogy emlékezzünk, mit beszéltünk

                                      lent a hideg víz közelében. "

                             

                        

                                          

Valóban a Béka volt. Szabina majdnem elfelejtette őt. A mostoha anyja megkérdezte, ki volt az ajtóban, és Szabina elmesélte a béka és közte levő megegyezésről.

- Nos, engedd be - mondta a mostohaanyja, és tedd, amit kért. Meg kell tartani a szót.

 Nem volt orom az a gondolat, hogy a lánynak engedelmeskednie kell egy béka parancsának. Szabina kinyitotta az ajtót, és a béka beugrott. A béka nézte Szabina arcát ,és újból mondta:

                                                      Emelj fel a térdedre

                                                      az idő múlásával;emelj térdre

                                                      hogy emlékezz, mit beszéltünk

                                                      lent a hideg víz közelében.

Szabina nem élvezte azt a gondolatot, hogy a béka a  térdén nedves maradjon, de mostohaanyja azt mondta neki:

- Csináld, amit kér. A lányoknak meg kell tartaniuk a szavukat. Tehát a lány térdre mászott, és jól érezte magát ott fent. . Majd beszélt vele újra"

                                               Adj húst és italt

                                               siess az idő nagyon halad

                                              emlékezz, amit beszéltünk

                                              ott a hideg víz közelében.

 -Ahogy mondom, mostohaanyám parancsol. A lányoknak meg kell tartaniuk az ígéretüket

Szabina a szobából hozta a vacsora maradványait, és egy tányérra tette őket a béka előtt, aki leengedte a fejét, és az utolsó morzsáig evett. Majd beszélj vele újra:

                                                    Szeretnék aludni az ágyadban,

                                                    aludni az ágyban, az idő múlásával;

                                                    hogy emlékezz, amit  beszéltünk

                                                    lent a hideg víz közelében.

- Nem - mondta Szabina -, olyan hideg és ragacsos lény soha nem fog ülni az ágyamban. Menj el, csúnya béka.

Ezt meghallva mostoha anyja könnyekkel nevetett.

-- Nincs mit tenned - kiáltotta. Emlékezz az ígéretre. A lányoknak meg kell tartaniuk a szavukat.

A mostoha anya a szobájába ment, és Szabina egyedül maradt a békával.  Szabina  lefeküdt, magához húzta  a béka, de amennyire csak tudta,  Szabina eltolta.. Egy idő után mélyen elaludt. Reggelente, a napi repedés előtt egy csoda  ébresztette őt közvetlenül a füléhez hajolva.

-"Mindent megtettél, amit kértem" - mondta a béka. Még egy dolgot kérlek tőled, és ezzel teljesítetted  ígéreted. Fogj egy fejszét, és válaszd le a fejem a testemtől.

Szabina a béka felé nézett, és érezte, hogy a szíve lefagy.

- Annyira jó voltál hozzám. Ne kérd, hogy öljelek meg.

- Ezt  kérem - mondta a béka. Emlékezz az ígéretre. Az éjszaka még nem ért véget.

Tehát Szabina szomorúan belépett a konyhába, és hozott egy baltát amelyet a rönkök szétválasztására használták fel a tűz érdekében. Alig tudta elviselni, hogy a szegény békára nézzen, de mégis így tett, hogy felemelje baltát és levágta a fejét.

A béka már többet nem létezett.-egy fiatal férfi  állt helyette.

Szabina visszahúzódott , és elmenekült a padlón lévő biztonságból. A fiatalember mosolygott:

-- Ne félj - mondta halkan. Nem azért vagyok , hogy bántsalak vagy megijesszelek.. Egyszer herceg voltam, de egy gonosz boszorkány békává változhatott ; és a varázslatát nem lehet meglazítani, amíg egy lány nem tudta teljesíteni egy egész éjszakai kívánságomat!

Ezekre a szavakra mostohaanyja, aki a hangokra felébredt, belépett a szobába. kimeresztett szemekkel nézte a csodát , hogy a béka helyett ott látta a fiatal herceget.

Mostohaanyja életében először nem mondott semmit. A hercegre nézett, a száj részére, de egyetlen hangot sem hallott. Aztán Szabinára nézett, és elhallgatott, aztán megfordult és készített ételt mindhármuknak. Ez volt az egyetlen, amit tehetett.

Nem sokkal ezután a herceg feleségül vette Szabinát és nagyon szerette.. A mostohaanyja, aki megpróbált megszabadulni a lányától, nehézségekbe ütközött, hogy a lány önmagától megszabadította a varázslattól és megtalálta  a szelíd és szerető férjét.

                                             

                  

Mostohaanyja életében először nem mondott semmit. A hercegre nézett, a szájrészére, de egyetlen hang sem hallható. Aztán Rosemaryre nézett, és meghallgatott, aztán megfordult és készített ételt mindhármunknak. Ez volt az egyetlen, amit tehetett.

Nem sokkal ezután a herceg feleségül vette Rosemary-t, és nagyon ellopta. A mostohaanyja, aki megpróbált megszabadulni a lányától, nehézségekbe ütközött, hogy a lány önmagától megszabadította a varázslatot, és megtalálta szelíd és szerető férjét.