Nincs erőm--Wilhelem
Küzdöttem éretted,sokszor magamért hogy boldog legyek én is e földön, mint asszonylányok, kik küzdenek éretted, szívedért mindenki ellen. Kereslek téged cifra-szövésű ruhákban, selyem suhanásban rózsával a mellen hogy kívánjad angyalok lágy suhogását, ne kívánjad a férfiak füstös illatát. De szétvágtad a ruhám, eldobtad a földre a rózsát, is széttépted mint fű gyökeret tövisekből fontál koszorút fejemre, fehér ruhát hordtam akár a tündérek. Könnyen akartam életet élni teveled, mint játszi gyermek a fűvel a réten nem akartad hallani földön a sok bajt mesze kerülted árnyékát az erdőnek. Te elűzted álmom asszonyi szememből s mutattad az életet éjnek, feketének, vasnyoszolyán kellett feküdnöm teveled ha kopogni fog egyszer ajtómon az este. És küzdeni vágytam,komor céljaid ellen elszánt akarattal menekülni akartam vissza a cifra ruhás, asszonyi mosolyhoz de megfogtál, mielőtt a világ vállára borultam. S játszottál szívemen szelíd szép szókat, hogy szemeim l